Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
amelyet a leltár nagy részletességgel sorol fel: „2 rózsás vánkoshéj, spanyor varrásos, arany nélkül... Egy vánkoshéj spanyor varrással, arany fonállal varrott... Egy spanyor varrással, ágakkal, magyar arannyal varrott abrosz.. Spanyol varrással készített kendő, lepedő, vánkoshéj még 1650-ben is szerepel Tassy Krisztina hozományában.42 Ma már nem tudjuk, hogy milyen lehetett ez a spanyol varrás (öltés), valószínű, hogy azonos lehetett a spanissche stitche-csel, amelyet W. Vosterman Antwerpenben megjelent (1530 körül) könyvében találunk meg. Spanyol öltésről (Spanish Stitch) J. Boler 1634-ben megjelent mintakönyve is említést tesz.43 Leltáraink lengyel varrásról is beszélnek. Thurzó Máriának 1618-ban „egy lengyel varrással, arannyal és ezüsttel kivarrott szoknyához való ingválla” és „négy darab lengyel varrással, selyemmel arannyal varrott” vánkoshéja volt. Monaky Annának 1639-ben többek között két lengyel varrásos török patyolat lepedője volt.44 1626-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kocsi- és lószerszámot hímeztetett Lengyelországban, amely „igen gazdagon aranyfonállal varrott” volt.45 1558-ból rác varrásról is van tudomásunk.46 Kérdéses, hogy ez a rác varrás olyan jellegű vagdalásos munkára vonatkozik-e a XVI. században, mint amelyet egy 1787-ből való székesfehérvári forrás a következőképpen ír le: „Inge és lábravalója Oláh és Rátz módra mind végig lukatsos varrással volt varrva, mely varrást hazug varrásnak is neveznek.”47 Brandenburgi Katalin leltárában (1633) egy fajta német varrás szerepel: „Egy testszín bársony német varrásos, asztalra való szőnyeg... Két zöld bársony német varrásos kis vánkos... Egy német varrásos veres bársony vánkoska.. ”48 Mivel mind bársonnyal kapcsolatban fordulnak elő, arra gondolhatunk, hogy a német varrás hivatásos hímzőmesterek munkája volt, s nehezebb alapanyagon alkalmazták. De a német megkülönböztetés azt is jelentheti, hogy a fejedelemasszony német nemzetiségű hímzője varrta. Bethlen Gábor fejedelem a felesége varróasszonyát úgy dicsérte, hogy „Németországban sincs annál jobb mester”.49 Forrásaink magyar varrásról is tesznek említést. Feltehető, hogy az osztrák Tatenbach család 1649-es leltárának az adatai is erre az öltésfajtára utalnak: „Ein gruen tuechene Zappra (Schabracke) sehr auf hungarische Manier gestickht.”50 Ez a magyar öltés a XVI—XVII. század hazai hímzőművészetéből fejlődött-e, és megegyezett-e azzal az öltéssel, amit mind a mai napig point de Hongrienak vagy Hungarian stitch-nek neveznek egész Európában, nem tudjuk. Hiszen egy bizonyos magyar öltésről már 1302-ből van adatunk: II. Jakab aragóniai király egyik öltözékét magyar öltéssel varrott ingnek nevezik: „... eidem consorti nostre quandam camisiam, satam ad punctum de Ungaria cum filio auri et de cirico, cum frena nigra et opere perlarum in orla cabecii et manicarum.”51 174
