Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
szerves részévé vált a kiállításoknak, iparművészeti és népművészeti darabjai, köztük a textíliák jó része raktárba került. így a hímzések a közérdeklődés elől háttérbe szorultak, fontosságukat a feledés homálya borította. Az 1886-ik évi kiállítás óta csak az Iparművészeti Múzeum kiállítása keretében került néhány szép darabja bemutatásra Moszkvában. A Keresztény Múzeumban 1966-ban, Ipolyi halálának 80. évfordulója alkalmával állították ki,12 születésének százötvenedik évfordulója alkalmából pedig 1973-ban került sor újabb kiállításra, amely a népi hímzések anyagát is teljes gazdagságában mutatta be. A népi hímzések gazdag együttese egyike a legkorábbi, helyszínen gyűjtött magyarországi anyagoknak. A gyűjtemény megmaradt darabjainak java része a Dunántúl, (50. és 51. kép) Csallóköz és a Nyugati Felvidékről (49. kép) származik (42 darab). Az ország más vidékeiről gyűjtött hímzések már nem alkotnak ilyen zárt csoportot, de bátran mondhatjuk, hogy minden darabja külön is figyelmet érdemel. Az évszámmal ellátott darabok nyomán s a stíluskritikai összehasonlítás alapján valószínű, hogy a hímzések legnagyobb része még a XVIII. században készült, sőt egyes darabok ennél korábbiak is lehetnek. A XIX. századi hímzések nagyjából 1830 előttről valók, hiszen gyűjtésük idején is már használt, régi darabok voltak. Ez a gyűjtemény olyan egységes egész, amely nélkülözhetetlen a magyar népi hímzések történeti kutatásában. A HÍMZÉS TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA A kezdetek A magyarországi hímzőművészet kezdetei Szent István korára nyúlnak vissza. E kor legszebb, legművészibb hímzése a magyar koronázási palást, amely 1031- ben, eredetileg miseruhaként készült a székesfehérvári prépostság számára. I. István király (997—1038) felesége, Gizella királyné már a XI. század elején német és görög apácákkal s udvarhölgyeivel együtt maga is dolgozott a különféle egyházi öltözeteken. Francia krónikák feljegyzéseiből arról is van tudomásunk, hogy a királyi pár Gizella királyné egyik hímzését XVIII. János pápának ajándékozta 1004 körül. A Képes Krónika feljegyezte, hogy 1329-ben „Felician levágta a szentséges királynénak, Erzsébet jobb kezének négy újját, mely újaival számtalan egyháznak különféle készülékeket varr”. Nagy Éajos (1342 1382) édesanyja, Erzsébet királyné alapította az óbudai klarissza-kolostort, s végrendeletében három miseruhát említ, amelyet ebben a kolostorban készítettek.13 Középkori magyarországi hímzések nagyobb számmal a XV. századból maradtak fenn, s ezek kivétel nélkül szakrális témájú, figurális díszítésű egyházi öltözetek, főként miseruhák. Stílusukban elsősorban itáliai és német irányzatok168
