Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
hoz kapcsolódnak.14 Legnagyobb részük a királyi és kolostori műhelyekben készülhetett, de feltehető, hogy kivitelezésükben a hímzőcéhek mestereinek is volt szerepük. Okleveles adatokból bizonyos, hogy a XIV. és XV. században hivatásos hímzőmesterek is dolgoztak hazánkban. 1384 és 1417 között a francia király burgundiai udvarában Étienne de Hongrie nevű magyar hímzőmester élt.151420 és 1437 között pedig Johannes Arannyalvarró-ról emlékezik levelében Töttös László özvegye.16 A középkorból nem maradtak fenn világi hímzések, s ezeknek hiánya nemcsak Magyarországra jellemző, hiszen egész Európában gyakran elpusztultak az ilyen emlékek. Az életmód és öltözködés változásával a világi tárgyú hímzőművészet a reneszánsz korban hazánkban is virágzásnak indult. Az egyházi darabokon a szakrális ábrázolás fokozatosan átváltozott, s növényi díszítmények kezdtek általánossá válni.17 Sok esetben már világi hímzések — gazdagon díszített esküvői öltözetekből készített kazulák, kaftánból varrott oltárterítők, úrasztali takaróként használt török szőnyegek vagy más keleti hímzések — kerültek mind a katolikus, mind a protestáns templomokba.18 A török hódoltság idején (1526—1686) az európai hatásokhoz török és perzsa hatás járult. A nyugati és keleti áramlatok ötvözetéből jellegzetesen magyar művészetet formáltak hazánkban, amelyet önálló hely illet meg a hímzés történetében. Ennek a kornak hímzésemlékeit történeti adatokkal bizonyíthatóan a XVIII. század közepéig tudjuk nyomon követni. Ezt a hímzéscsoportot közismert néven úri hímzésnek nevezi a szaktudomány. Ez a gazdag hagyomány folytatódott és tovább élt a XVIII—XIX. században a népi hímzésekben. A nép a maga ízlésének és műveltségi színvonalának megfelelően átvette, átalakította és gazdagította motívumait s öltéstechnikáját változatosan alkalmazta, még ha egyszerűsítette is. Mielőtt az Ipolyi Arnold által gyűjtött hímzések ismertetésére rátérnénk, előbb azokat az irányzatokat és hatásokat mutatjuk be, amelyek döntő befolyással voltak a magyarországi világi hímzőművészet fejlődésére a XVI. és a XIX. század között. Az esztergomi Keresztény Múzeum Ipolyi-gyűjteménye a legrégibb olyan gyűjtemény, amelyben együtt találjuk a történeti hímzésanyag darabjait és a népi eredetű hímzések gazdag változatait. Ezek a darabok az ország különböző vidékeiről kerültek gyűjteményébe, rendszeresen nagy gondot fordított minden vidéki útján az ilyen emlékek felkutatására. Egyéni darabokról van szó s nem hivatásos hímzőmesterek alkotásairól, amelyeknek tanulmányozása jelen esetben nem tartozik feladataink közé. 169
