Emlékkönyv a Városi Zeneiskola 30 éves évfordulójára 1962-92 (1992)

- 4 ­gatásnak nem egyszer már én is résztve­vője lehettem), de ilyen mértékű "segé­lyezésre": az intézmény megfelelő házára sehogysem telt a város, a megye háztartásában. Egy hivatalos döntésre azért futotta: 1976-foan határozatba foglalták az emelet ráépítés szándékát, miáltal iskolánk immár 16 éves, szépreményű kamasszá fiatalodott. Még hat év múlik el tervezgetéssel: ennyivel lesz idősebb zenedénk, - hogy kisiskolás korú gyermekként lépjen elék 1982-ben, amikor az épület átalakításá­nak első tervrajzai is elkészülnek. Innen nézve mindössze 10 éves növendék, aki szellemileg már 54 esztendeje épült, magasodott, mire fizikai, testi mivoltát is elkezdhette magának megfelelővé, önmagához méltóvá építeni. Nincs egy hete, hogy a 10 év óta újuló-magasodó épületben jártam. Először láthattam a legfelső szintet, a beépí­tett tetőteret. Nem véletlenül jutott eszembe a hasonlat: "az építészet megfa­gyott muzsika.." A hátsó homlokzat kívülről már sokszor megcsodált üvegab­lakát először láthattam belülről. Elő­ször nézhettem ezt a hatalmasra nyitott varázsszemét, először használhattam úgy, mintha az enyém (is) lenne. Nem csak tájképet varázsol elénk ez az ablak, a Bazilikával megkoronázott egész várhegyi panorámát; de történelmi körképet is, hangos képét a hosszú századoknak. Megolvad és tavasziasan felzendül a

Next

/
Oldalképek
Tartalom