Emlékkönyv a Városi Zeneiskola 30 éves évfordulójára 1962-92 (1992)

- 5 korszakok "megfagyott muzsikája". A Várhegy aljában letelepített pogány igricek, jokulátorok dalai, latin himnuszok, fenséges gregorián az ősi székesegyházban, vendég-trubadúrok éneke a királyi palotában... Balassi sokféle nótákra szerzett költeményei, az ő halálos várostromának talán tanúja: a

keresztény sereggel szintén itt időző mantuai muzsikus, Monteverdi... Aztán máig-zengőn: Liszt Esztergomi miséje, a Bazilika harang- és orgonaszava...

És mindazok az irigylésre - csodálatra méltó esztergomiak, akiknek biztonsággal használt útikalauza van, hogy akár naponta teljes világként táruljon fel előttük ez a sokszólamú történelem. Az időben egyre ifjuló zenedénk folyamatosan nemzedékváltó, egyre kiterjedtebb családja: 1928-ban

47-en kezdték, 1962-ben az újrakezdők 187-en voltak; a félévszázados jubileum évében, 1978-ban 350 növendék ünnepelhetett tanáraival együtt,.. Az idei tanévben 380-an nézhetnek át képzeletben azon a történelmi varázsablakon. És még hányán - ki volna képes ezt számba venni az egyre idősebb... nem: az egyre

felnőttebb, a zenével felnőtt volt növendékek közül? önök közül is, természetesen főként önök közül, tisztelt közönség. És közülünk, muzsikában bár visszamaradott, de "esztergomi lélekben" elégségesen fejlett helybéliek közül is sokan csodáljuk ezt a 64 - 55 - 40 - 30- 16 - 10 - 1—2 esztendős, életerős