Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Az irgalmas nénék Esztergomban
153 dába adatott nevelés és tanítás végett Olympia szerzetesnő keze alá. Mily nevelésben részesült itt a királyi gyermek, azt, úgy hiszem, tudja minden magyar katholikus, ha tudnillik élettörténetét ismeri. Szűz szent Margit hét évig, azaz tiz éves koráig neveltetett e zárdában, honnan aztán átment a nyulak (Margit) szigetében létező zárdába, hol, mint legendájából tudjuk, többen imádkoztak vele egy könyvből, mi arra mutat, hogy apáczáink a 13-ik században tudtak írni, olvasni. Hogy nőzárdáink mindannyi tanintézetek valának, kitetszik abból is, hogy számos régi magyar Írott könyveink (codex) apáczák által és apáczák számára Írattak. — Hogy Esztergomban is létezett a szigetben egy ily nőzárda még az Árpádok korában, arról fönebb, könyvünk első részében volt szó, Némethonban a bischofsheimi nőzárda méltó hirt és nevet szerzett magának mint valódi tanítónőképezde. De fiuk is nyertek apáqzáktól oktatást a közönséges tantárgyakban. így Móricz, roueni érsek első kiképeztetését a troyesi nőzárdában kapta és Radbertus Paschatius a soissonsi nőkolostorban kezdette tanulását. (Schmidt, Geschichte der Paedagogik). Szokásban volt a középkorban a nemesszármazásíí menyasszonynak férjhezmenetele alkalmával egy szent könyvet adni móringul. E szent könyv többnyire a zsoltárok könyve volt. A szentek életének ismerete és olvasása, imádság, egyes bibliai történetek, női kézimunkák valának a leányintézetek föladata. Sokszor a latin nyelv is taníttatott a nőzárdákban. I. Henrik bajor herczeg leánya, Hedvig, Horáczot és Virgilt olvasta, sz. Margi- tunk is tudott latinul, valamint testvére boldog Kinga is. Hunyadi Mátyás királyunk nejéről az olasz Beátrix-xéA is fel van jegyezve, hogy az olasz és magyar nyelven kívül a latinban is jártas volt. Gandersheimben és Quedlinburgban több apácza tudott latinul. Mindezt azonban csak avégett hoztuk föl, hogy a nők képességét és történelmi jogosultságát a tanítói hivatásra bebizonyítsuk. Olvastuk valahol azt is, hogy az Árpádok alatt szokásban volt Magyarországba Francziaországból és pedig a Provence- ból hozatni nevelőnőket, miután Magyarország magasabb köreiben is honos volt akkorában azon nyelv, melytől a regény — Román — kapta elnevezését. Alig csalatkozunk, ha ezen franczia- honi nevelőnőket sz. Benedek és cisterczi rendű apáczáknak tart-
