Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Vincze utolsó évei és halála
119 zött csaknem mindig láthatni volt egy kőpadon a templomnak valamely szögében egy egyszerűen öltözött missionariust ülni, kin a hatalomnak vagy a méltóságnak semmi jelvénye észre nem vala vehető, tisztes fehér haján kivül. Az Urnák ezen alázatos szolgája és szorgalmas munkása, ki a falusi gyermekeket a legkitűnőbb örömmel és ernyedetlen buzgalommal oktatta, az a férfiú vala, kinek szava a fejedelmek tanácskozásaiban is meghallgattatott, kit a püspökök mesterüknek neveztek, és kihez maguk a cardinálisok folyamodtak tanácsért, ha szent hitünk ügye valahol veszélyeztetett, az a férfiú Pauli Vincze volt. Halhatlan emléket magának mint valódi gyermekbarátnak különösen a párisi nagy lelenczház megalapítása és szervezése által állított. Az erkölcstelen élet már akkorában nagy volt a nevezett fővárosban annyira, hogy évenkint 300—400-ra ment a lelenczek száma. A rendőrség összeszedte e szegény apátián, anyátlan, neveletlen árvákat, uj-szülött kisdedeket, kiket kegyetlen kezek maguktól ellöktek, és egy nőnek adta át, kinek hanyag gondoskodása alatt közölök nagy rész hamar elhalt, más rész pedig tudatlanul és magára hagyva nőtt föl úgy, hogy ismét az erkölcstelenségnek és nyomornak lön áldozatává. És ki vehette volna e szerencsétleneket inkább pártfogásába, mint épen Vincze, ki mint nemtő, mint jó angyal mindenütt volt, hol a szükség és nyomor nehezedett a szegényekre Párisban, sőt egész Francziaországban. Mindenekelőtt nemes urhölgyeket birt Vincze arra, hogy tizenkét lelencz számára egy házikó béreltetett ki, és midőn ez sikerült 1648-ban eltökélé magát, hogy gondjai alá veszi mind a szegény lelenczeket. Es az Urnák kegyelme elő- segíté a nagy vállalatot, mely évenkint 40,000 livrebe került. A királyné az intézetnek egy kastélyt ajándékozott, és midőn a kastély egészségtelen fekvése miatt a czélra alkalmas nem volt, a szent Lázárról nevezett külvárosban egy ház béreltetett ki, melyben tizenkét irgalmas néne vette ápolás és gondoztatás alá a nevezett szerencsétlen gyermekeket. Vincze úgy őrködött ezen intézete mint szeme fénye fölött, és igen gyakran saját karjain vitte a szegény gyermekeket ezen intézetnek vendégszerető falai közé, és igy lön pártfogója, védszente a serdülő ifjúságnak és szeretetében példája mindazoknak, kik az ifjúság nevelésével és kiképezésével foglalkoznak.
