Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Vincze utolsó évei és halála

120

Számláljunk-e még elő több intézetet, mely mind Yincze emberi erőt haladó működésének, páratlan buzgalmának és példátlan felebaráti szeretetének köszöné létét ?

A fönnevezett párisi kórházban a „hotel Dieu'-1-ban úgy összetudta a testi orvoslással a lelki betegségek gyógyítását kötni, hogy már az első évben 700 beteg, részint zsidó, részint török, nyeretett meg a kath. egyháznak.

Közbenjárására építette Richelieu cardinalis a gályarabok számára Marseille városában a nagy kórházat, melyben a lázáristák vezetése alatt számtalan testi és lelki beteg nyert ápolást, és Párásban a nagy városi kórház is az ő közbenjárására nagyobbít- tatott meg és szereltetett föl minden szükségessel.

Egy istenfélő polgárnak hagyományából továbbá kór ódát alapított Vincze elszegényedett öreg férfiak és nők számára, hogy éltök végnapjaiban Istennek szolgálhassanak és gondoskodhassanak leikök üdvösségéről. Vállalkozó és semmi nehézségektől visz- sza nem rettenő szelleme arra is talált módot és eszközöket, hogy Páris városát nagyban szabadíthatta a töméntelen koldusseregtől, mely a főváros utczáiban a biztonságot folyton folyvást veszélyeztette. Vagy 5000 ily szerencsétlent gyűjtött össze egy nagy intézetbe, melyet lázáristáira bízott. És mily eszközökkel birt mind ezen nagyszerű intézetek alapítására ? Semmi mással mint szeretettől lángoló szivvel, és ezt kitárta forró imákban Isten és buzgó kérelmekkel jó emberek előtt. Szeretete buzdította, lelkesítette őt nagyszerű vállalataira; imából bizalmat merített vállalatainak sikere iránt, és kéregetései megszerezték neki az azokhoz szükséges eszközöket. Azt a szeretetet, mely bensőjében lángolt, föl tudta ő gerjeszteni másokban is, úgy hogy szív nem maradt megindulás, szem köny és kéz adomány nélkül, és ekép lehetségessé lön, hogy ő egyesített erővel nagyot vihetett véghez és olyanokat tehetett, mik maguknak a fejedelmeknek sem sikerültek, tudnillik megmenteni egész országokat, tartományokat a nyomortól, mint tette ezt Lotharingiával, Piccardiával és a nagy főváros, Párissal.

Midőn a háborúk legiszonyatosabbika, a belháboru kitört Francziaországban és ennek legvirágzóbb tartományait annyira elpusztította, hogy az akkori irók bizonysága szerint az emberek