A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
Az események lefolyását részletesen ismertette június 1-én az esztergomi helyi sajtó alábbi tudósítása: „Május 30, 31 és június 1. nevezetes napok maradnak Esztergom történetében, A proletárhadsereg megfutamította a cseh imperializmus zsoldosait s e nagyszerű haditett következtében kiverték a cseheket Párkányból. Szombati és vasárnapi számunkban hadiérdek szempontjából nem írtunk még erről a harcról, amely városunkban folyt le, de mai számunkban jelentést közlünk már mind a három forró napról, különösen pedig a május 30-i eseményekről, amely a legfontosabb volt. Tudósításunkba következő: Esztergom ébredése Május 30-án pénteken a városba a hajnali órákban, amikor az ágyúk dörgése nyilvánvalóvá tette, hogy a Duna túlsó partján megkezdődött a harc Párkány birtokáért, természetesen a kétség, aggodalom és reménység vegyes érzelmei szorongatták a szíveket. Hajnali 3 órakor dördült el az első ágyúlövés, amely Esztergom felöl jelentette a cseheknek, hogy készen vagyunk a Párkány birtokbavételéért való élethalálharcra. Ez időtől kezdve kevés szünetet tartva majd egész nap szóltak az ágyúk. Reggel 7 óra tájban már mindenki tudta, hogy mi indítottunk offenzívát a csehek ellen, remélték, hogy 9-re mienk lesz Párkány. Amint megtisztult a város cseh katonáktól, a lakosság azonnal kitűzte a vörös zászlókat. A vámépület már 9 óra előtt a mienk volt, ekkor már a határban nyomultak előre a vörös katonák, an^in^a Szent Tamás hegyről messzelátóval látni lehetett, amint lefeküdtek, majd élőre nyomultak. A cseheknek vad futásukban sok halott és sebesült veszteségük volt. A dunai monitorok nagyszerűen működtek. A Dunahíd sértetlen állapotban került a Vörös Hadsereg csapatai birtokába, csak a hídőrség épülete volt megrongálva. A párkányi munkástanáccsal az érintkezést elsőnek Zigerits kormányzótanácsi biztos és az esztergomi direktórium tagja vette fel. A város elfoglalása után 2—3 óra múlva megjelent az első tanácsköztársasági rendelet a munkás és katona- tanács megválasztására. A közigazgatási munkát még a géppuskák ropogása alatt megkezdték. A párkányi direktórium tagjának megválasztották Kiss Sámuelt, Sklenár Ferencet, Klész Józsefet és Tóth Sándort. Az esztergomi postás elvtársak a legnagyobb bátorsággal már a délelőttátmentek Párkányba és helyreállították a megszakított telefon és távíró összeköttetést. A délután beérkezett cseh erősítések este 8 óra tájban tüzérségi erősítést is kaptak, amely tűz alá vette a raj vonalat. Az esztergomi ágyúk és monitorok viszonozták a tüzelést. Az éjjel a csehek bosszúból több, mint 200 srapnelt lőttek a kiürített városra. Ekkor a mezőn nyíltan fekvő rajvonalunkat visszavonták a faluba és kialakították az esztergomi hídfőt.” Ismételten meg kell állapítani, hogy az esztergomi Direktórium a Párkány elfoglalására megindult támadás elrendelésével minden kétségen kívül szabálytalanul, de mindenesetre a vöröskatonák és a közvélemény óhajának megfelelően, emberileg megérthetően járt el. Az elhatározás kiváltásánál súlyos, befolyásoló tényező volt a közelről, Szob felől jól hallatszó ágyúdörgés, mint a Vörös Hadsereg megindult támadásának jele. De feltétlenül közrejátszott az esztergomi Duna- szakaszra beérkezett vörös folyami harcegységek megjelenése is, amelyről és azok 95
