A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
idézett volna elő. Stromfeld pedig a vállalkozásban csupán a katonák fegyelmezetlenségének bizonyítékát látta és a volt tiszt-parancsnokok tekintélyének megszilárdítását tartotta szükségesnek. Pedig amellett, hogy ebben a vállalkozásában a fegyelmezetlenség és a sorozatos harcászati negatívumok mellett a katonák forradalmi lelkesedésének, elszántságának és harcolniakarásának megnyilvánulását is meg kell látni, nem nehéz ma már az események ismeretében kimutatni a komáromi akció hadműveleti pozitívumait. Ugyanis földrajzilag bármennyire is távol van a salgótarjáni szénmedence a dunamenti mellékhadszintértől, elvitathatatlan az összefüggés a térben széjjel tagolt hadműveleti események között. A salgótarjáni szénmedence birtokáért áprilisban megindult harc- cselekmények hadműveleti és politikai jelentőségét nemcsak a Vörös Hadsereg parangsnoksága, hanem a burzsoá cseh hadvezetőség is világosan látta. Minden bizonnyal csábító lehetőségként kínálkozott, a salgótarjáni szénmedence elfoglalásával, egy csapásra megbénítani a Magyar Tanácsköztársaság katonai ellenálló képességét. Ez a lehetőség indította Klofac cseh hadügyminisztert arra, hogy Piccione olasz tábornoknak, a cseh hadsereg főparancsnokának utasítást adjon a Duna mentén felvonult 7. hadosztály átdobására és a salgótarjáni szénmedencében történő haladéktalan bevetésére, a döntés kierőszakolása érdekében. Piccione tábornok a parancs teljesítését arra hivatkozva tagadta meg, hogy a Vörös Hadsereg komáromi átkelési kísérlete — majd a következőkben tárgyalt későbbi párkányi átkelési kísérlete — miatt azok megismétlődésével lehet számolni. Erre vonatkozólag május 15-én a Nemzetvédelmi minisztériumban a következőket jelentette: „A 7. hadosztály részvétele nem lehetséges, mivel túlságosan távol van és nem rendelkezik szabad egységekkel, tekintettel, hogy gondolni kell Komárom és Pozsony védelmére, valamint az ismeretes akcióra a Morava folyónál.” (Közp. Kát. Levéltár, Prága. A Szlovákiai Haderő Főparancsnoksága 1918—19. 9—15—15/13.) A jelentésben foglalt Komáromra vonatkozó utalás tehát annyit jelent, hogy az előzmények után Piccione tábornok számolt, ezen a helyen, a magyar támadás megismétlődésével és ezért kénytelen volt a cseh burzsoá hadsereg egyik legjobb hadosztályát visszatartani a Salgótarján elleni bevetéstől. Nem kétséges, hogy a cseh hadsereg főparancsnbkának eme döntése megkönnyítette a salgótarjáni csata számunkra kedvező kimenetelét. Mindez pedig végső fokon annyit jelent, hogy a véres veszteségekkel összeomlott és harcászati szempontból teljesen negatív értékű komáromi vállalkozás jelentős és messze kiható hadműveleti eredmény volt.Ugyanez az értékelés érvényes a harcászatilag első ízben szintén sikertelen párkányi átkelésre is, amely Piccione tábornokot méginkább megerősítette abban az elhatározásában, hogy 7. hadosztályának a Duna mentén állomásozó részeit nem irányítja át a salgótarjáni szénmedencébe. 87
