A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
hogy a támadáskor a cseh katonák lefegyverzik saját tisztjeiket és mellénk állnak. Az Ácson állomásozó 2/12. századnál két munkástanácsi tag tartott agitációs beszédet, akik azzal érveltek, hogy a támadásban résztvevő vöröskatonák, nem mint a magyar Vörös Hadsereg tagjai, hanem mint független proletárforradalmárok fognak harcolni, akiknek az a feladatuk, hogy a túlsó parton kikiáltsák a proletárdiktatúrát. A vöröskatonákat ezt a jóhiszemű, de teljesen helytelen anarchista érvelés megtévesztette, s forradalmi lelkesedésől függően elfogadták a támadás tervét. Valószínű, hogy az ismertetett híresztelések, melyek a katonák megnyerését célozták, nem tudatos ártó szándékból fakadtak. Ezek a hírek a bizonytalan és súlyos helyzetből adódtak, felhasználóik véleményét fejezték ki és terjesztőik is, a többiekkel együtt szívesen elhitték azokat. A túlságosan derűlátó reménykedésre épített hírverés kétségtelenül a burzsoá cseh hadsereg által megszállt területről indult ki. Terjesztőit minden valószínűség szerint a világforradalom közelinek remélt kitörései lehetősége is befolyásolta, de érthetően közreműködött ebben a magyar tanácsuralom rendszeréhez való csatlakozás vágya, nemcsak a proletárinternacionalizmus, hanem soviniszta mellékgondolatok és érzések alapján is. Ezeket a hírveréseket elsősorban a megszállt területhez legközelebb fekvő győri Direktórium fogta fel, kiegészítve a proletárhaza sorsával kapcsolatos szorongó érzésekből fakadó segíteniakarás vágyával is. A támadás végrehajtása, amint ez a rendelkezésre álló iratanyagból megállapítható, egy Űj-Komáromban „ad hoc” megalakított Forradalmi Tanács által kiadott „Támadási parancs” alapján történt. Ennek kidolgozásában a kiadott felsőbb paranccsal ellentétben, valószínűleg kényszer hatása alatt, volt tisztek is közreműködtek. Az írásban kiadott támadási parancsot az összes érintett alakulat megkapta és a legénységnek kihirdette. Ezzel azután természetesen megszűnt a támadás titokban tartása is. Az átkelés végrehajtását két átkelési sávban tervezték. A monostori várerőd (Sandberg ) és a vasúti hid közötti sávban az átkelő részek áthajó- zására 8 facsónak és 2 vascsónak állott rendelkezésre, ezen kívül még 4 halászladik is, amelyeket az árkász zászlóalj katonái foglalták le. Első lépcsőben való átkelésre 50 vöröskatona volt beosztva, megerősítve további 14 géppuskással és 2 géppuskával. Feladatuk volt az átkelést a monostori sziget alsó részén megkezdeni és lefegyverezni a vasúti hidakat biztosító burzsoá cseh csapatokat, majd az átkelő saját csapatokat a baloldalról várható támadások ellen biztosítani. Megállapítható, hogy ez a feladat messzemenően meghaladta az erre kijelölt csoportok erejét, a nemcsak térben, hanem erőben is túlságosan széttagolt támadási irányok mellett. A támadási terv további intézkedése szerint a vasúti hídőrség lefegyverzése után az Ácsról odaérkezésre várt 2/12. karhatalmi század, valamint a huszár géppuskás század az árkász különítménnyel együtt, a 6 A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban 81
