A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
vasúti hídon keit volna át. Az ácsi 2/12. karhatalmi század további feladata a vasútállomás és a két kis Duna-híd elfoglalása lett volna, míg a huszár különítmény és az árkász osztag feladata a II. és III. számú erődök elfoglalása volt. Már itt rá kell mutatni, hogy az ebben az átkelési sávban tervezett támadás elve meghiúsult, mert a 2/12. karhatalmi század különféle okok miatt el sem indult Ácsról. Merőben helytelen volt a támadási terv ama feltételezése, hogy város egyik oldalát biztosító és a burzsoá cseh csapatok birtokában levő erődök birtokbavétele egyszerűen megszállási és nem harcfeladat lesz. A támadási terv szerint „Főhídi átkelés”-nek nevezett átkelési súlypont a közúti híd környékén volt tervezve. Az első lépcső itt is 6 csónakon kelt át. Ennek ereje az 1/13. karhatalmi század 30 emberből álló szakasza volt megerősítve 2 géppuskával. Az átkelési műszaki parancsnok szerepét Hovián árkász látta el. Feladatul a közúti hídőrség lefegyverzését és sziget elfoglalását kapták, melyet szűkebb hídfőnek akartak felhasználni. A második lépcsőben, ugyanitt átkelő 150 vöröskatona 2 géppuskával a 11/12. karhatalmi századtól és az ugyanitt átkelő 3/12. (szentjánosi) század 1 géppuskás szakasszal északi irányból kapta feladatul a város körülzárását. Ez a rendkívül jóhiszemű elképzelés ismét arra a valószínűtlen feltevésre volt alapítva, hogy a burzsoá cseh hadsereg semmi vagy nagyon kevés ellenállást fog tanúsítani, hogy egy ugyancsak a térben erősen széjjelvont harcfeladat ily csekély erővel sikeresen végrehajtható legyen. Nyilvánvaló, hogy a kiadott támadási parancs az elképzelhető legkedvezőbb lehetőségekre volt alapítva, amely egymagában is végzetes hiba volt, azonkívül, hogy az átkelő erők parancsnoki vezetését ellátó „Forradalmi Tanács”-nak nem maradt számottevő tartaléka. Ugyan ilyen értelemben és hasonló kilátások mellett kapott parancsot a (gyalogsági felszerelésű) huszár karhatalmi század, 2 géppuskával megerősítve a vasúti hídon való átkelésre, s ennek végrehajtása után a katonakórház a vármegyeház és a posta megszállására. A támadási parancs további rendelkezése szerint a közúti hídon átkelő vasúti vörösőrség 45 embere és a 1/12. karhatalmi századtól 1 szakasz segített volna a huszár karhatalmi századnak feladata végrehajtásában. Az átkelő csapatok fölötti parancsnokság harcálláspontja a közúti híd vámházában volt, az átkelés és a városnak sikeresnek remélt elfoglalása után a Grand Kávéházban, ahova a 3/19. üteg épített volna ki távbeszélő összeköttetést. Az átkelési parancs értelmében az összes alakulatoknak éjjel 11 óráig kellett elfoglalni indulási helyzetüket. Az átkelő csapatoknak helyi tűzoltalomban és tüzérségi támogatásban való részesítését pontosan kidolgozott tűzterv helyett egyetlen, rövidre szabott mondatban szabályozta: „A tüzérségi beavatkozás szóbeli megállapodás szerint.” Az átkelési parancs intézkedést tartalmazott a foglyokra és sebesültekre vonatkozóan, utóbbiak részére kötözőhelyül a Sandberg várerődöt és az Igmándi keserűvíz-telepet (jobbparti közúti hídfő) jelölve ki. 82
