A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
A fentiek kiegészítésére ugyancsak a Győrben állomásozó 4. vörös hadosztály parancsnokság folytatólagosan még elrendelte a következőket: 1. Megtiltotta a védőszakasz parancsnokság összes katonai erőinek a tervezett akcióban való részvételt. 2. Elrendelte, hogy a védőszakasz parancsnokság az éj folyamán tartózkodjon az első vonalban, hogy mindenről idejében értesüljön. 3. Az összes parancsnokok egész éjjel csapataiknál tartózkodjanak. 4. Másnap reggel 8 óráig tüzetes jelentés volt teendő az éjjel történt eseményekről. Az előkészítő 'politikai munka annyira hatásos és eredményes volt, hogy, mint korábban említettük, a vöröskatonák már a május 1-ét megelőző napokban végre akarták hajtani a támadást. A vöröskatonák csatlakozását előkészítő agitáció azonban feltételezésekre és be nem következett lehetőségekre alapozódott. így például azt a hírt terjesztették, hogy a Felvidéken lázadás tört ki, kikiáltották a proletárdiktatúrát, elvágták a vasúti vonalakat és felrobbantották a vasúti hidakat. A győri munkástanács kiküldöttei közölték a katonákkal, hogy a cseh vasúti alkalmazottak sztrájkba léptek és a szlovák nemzetiségű katonaság, amely a komáromi helyőrség háromnegyed részét képezi, csak a támadás megkezdését várja, hogy csatlakozzék. Elhíresztelték még azt a valótlanságot is, hogy Kun Béla és Szántó Béla népbiztosok támogatják a támadás tervét és hogy a támadásban résztvevő csapatok megsegítésére Bécsből 500 osztrák katona fog megérkezni. Az egyik jegyzőkönyvi vallomás szerint: „A legénységet ezek után a támadási tervtől visszatartani, életveszély nélkül, nem lehetett.” A katonák hangulatára jellemző, hogy amikor Szommer János százados, ekkor már a 19/11. tüzérosztály parancsnoka az akciót letiltó parancsot személyesen kihirdette a 3/79. üteg legénységének, majd távbeszélőn értesítette erről az 5/19. és 6/19. ütegek parancsnokait, megjelent nála két huszár és bekísérte őt a huszár laktanáyba. A laktanya előtt álló tömeg lelövéssel és akasztással fenyegette az osztályparancsnokot. Ezután Strausz Mór huszár patkolómester, politikai megbízott rászeg- zett pisztollyal kocsin a hídnál működő Forradalmi Tanácshoz kísérte, ahol arra figyelmeztették, hogy ne tegyen semmit az akció ellen. A Győrszentjánoson állomásozó 12/3. karhatalmi század április 30-án bevagonirozott és Komárom—Újvárosba utazott, anélkül, hogy erről elöljáró parancsnoksága tudott vagy értesült volna. A század legénységét a támadás tervének az oda érkezett Strausz huszár patkolómester, valamint Mácsik és Henzel vöröskatonák nyerték meg. Azzal érveltek, hogy az ezred összes többi századának legénysége egyhangúan csatlakozott, annál is inkább, mert javarészük túloldali illetőségű. Követelték, hogy a támadásban részt venni vonakodó tiszteket azonnal bocsássák el és helyettük más parancsnokokat válasszanak. Megtévesztették a vöröskatonákat azzal az állítással, hogy a tanácskormány csak szinleg ellenzi a vállalkozást és megvan a megállapodás, 80
