A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Tóth István: A Tanácsköztársaság hétköznapjai – Közigazgatási intézkedések Esztergom vármegyében és Esztergom városában

sokkal kibővültebb, mint a régi megyei, városi és községi szerveké. Az alispánt, polgármesteri, jegyzői hivatalok megközelítőleg sem rendelkeztek olyan önállósággal, mint a tanácsok, melyeknek minden ügyosztálya önállóan intézkedett a direktórium nevében. (2193/1919)

Elképzelhető-e polgári közigazgatási keretek között, hogy — mint már szóltunk róla — a helyi szerv vezetője mintegy felelősségre vonja a felsőbb szervet, mivel a község akaratát figyelmen kívül hagyva küldött szakembert az írásbeli munkák elvégzésére.

Tapasztaltuk azt is, hogy ez az önállóság bizonyos hátrányokkal is járt, pl. olyan fontos országos problémákban, mint az élelmiszerek vagy a tüzelő kiszállítása volt. Egyes községi tanácsok az ország, a proletár- diktatúra érdekei ellenére tiltották meg a szállítmányok kiadását.

Ezek a hibák azonban elenyészőek ahhoz a forradalmi erőhöz képest, mely a tanácsszervek önállóságában rejlett. A régi rendszer államapparátusának szétzúzása, a közigazgatás tartalmának, formájának megváltoztatása, a hatalom átvételének harcai közben — mialatt külső és belső ellenség szüntelenül támadott — gyors, határozott intézkedésekre, magasszínvonalú áttekintésre volt szükség. Ebben a küzdelemben becsülettel helyálltak a tizenkilences tanácsok vezetői, beosztottjai egyaránt. Bár a lenini forradalmi párt, a munkásosztály élcsapata felolvadt az osztályban, és mivel a párt befogadta mindazokat, akiket a forradalmi konjunktúra (nem kevésszer a kenyérkereset) odasodort, — az osztály is egy pártban egyesült a kispolgárok tömegeivel, — a tanácsok mégis forradalmi szervekként, forradalmi módon működtek.

Pár példa is szemlélteti, milyen bátran törte át a forradalmi szellem a régi nemesi vármegye, illetve közigazgatási élet megkövesedett hagyományait.

„Megbízzuk az elvtársat, hogy az Esztergom vármegyei tanfelügyelőség ügyeit a közoktatási népbiztos további intézkedéséig vezesse.” (288/1919) így nevezték ki Szabó István dorogi bányatársulati tanítót olyan szerv vezetőjévé, mely azelőtt állami (kormányhatósági) betöltést igényelt. Méltatlankodott is dr. Pacséri Károly tanfelügyelő, mert ezt írta a végrehajtóbizottságnak: „. . . abbeli intézkedését, mellyel az Esztergom vármegyei tanfelügyelőség ügyeit Szabó István . . . tanítóra bízta, figyelembe nem vehetem.” A régi állami hivatalnokot meglepte ez az egyszerű megoldás. De azért, indignálódása ellenére is, elővigyázatosan áthúzta pecsétjén a „kir.” szót, sőt még a címeren is a koronát.

Régi közigazgatási ember furcsálta az olyan választ, amilyet a kesz- tölciVB. arra a kérdésre kapott, hogy „mily fizetésben fognak részesülni amennyiben a bizottság bányamunkás tagjai szakmájukat kénytelenek mulasztani ?”

„Az ügyek viteléhez szükséges pénz beszerzéséről és annak a község által miként való viseléséről, valamint a napidíjak megállapításáról a Tanács saját hatáskörében gondoskodik. Figyelmezteti azonban a Direktórium a Tanácsot, hogy a legnagyobb takarékossággal járjon el.” (324/1919)

23