A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Tóth István: A Tanácsköztársaság hétköznapjai – Közigazgatási intézkedések Esztergom vármegyében és Esztergom városában

Szokob János, mint gazdasági biztos, jelenti április 29-én a VB-nek:

. a birtokrendező és termelést biztosító bizottság a rendeletek értelmében, nagy szorgalommal és serényen működik”. E bizottságok tehermentesítik a tanácsot a termelés közvetlen irányítása alól, éppen ezért a termeléssel kapcsolatban csak közvetett intézkedéseket jelző iratokat találunk. (637/1919, 1087/1919, 1351/1919, stb.)

Üzemi ellenőrző munkástanácsot is választottak. A basaharci Téglagyár ilyen tanácsának tagjai: Király János és Mihalkó Ferenc, elnöke Bajdicz József. (3/1919)

A termelés érdekében rendkívül fontos volt a meglevő termékek, nyersanyagkészletek számbavétele, zárolása. Elképzelhetjük, milyen helyzetben volt a háborúban legyőzött ország, melyet az antant hatalmak blokádja, a nyersanyag-szolgáltató területek megszállása, a nemzetközi kapcsolatok megszakadása nyersanyag- és termék-utánpótlástól úgyszólván teljesen megfosztott. Minden felkutatott, zárolt készlet a termelés fenntartását, a munkalehetőséget jelentette. (505/1919, 645/1919, 693/1919, 793/1919, 1115/1919)

A már többször említett egyetlen iratcsomó anyagának feldolgozása közben, levéltári rendező munka során, egészen más évfolyamú iratok közt elvegyülve akadtunk néhány dokumentumra a VI. és VII. ügyosztály intézkedéseiről. Ebből a pár aktából is tükröződik, hogy a tizen- kilences proletárdiktatúra szinte a maiéhoz hasonló élénkséggel és tempóval szervezte meg a mezőgazdasági munkálatokat . Az aratózsineg, szalmahányó villa beszerzésétől kezdve a csépléshez szükséges gépek, motorok lefoglalásáig, a működtetésükhöz szükséges szén és benzin, vagy olaj kiutalásáig minden lényeges tennivalóval foglalkoznak ezek az iratok, (ad. 77—VII/1919, ad. 395/VII/1919, 546—VII/1919, 560—VII/1919) A szénkéreg és rézgálic igénylőkről szóló kimutatások sora bizonyítja, mily nagy erőfeszítéseket tett a Tanácsköztársaság földművelésügyi kormányzata a szőlősgazdák termelési biztonságának érdekében. (398/ 1919, 51—VI/1919, 307/1919, 402/1919, 510/1919, 562—VI 1/1919 stb.)

Mint az üzemek államosításával kapcsolatban, úgy az uradalmak, egyházi nagybirtokok államosításával kapcsolatban sem maradtak meg iratok az esztergomi munkás- és katonatanács irattárából. A földosztásra vonatkozólag is egy irat került be a levéltárba; az is a proletárdiktatúra kikiáltása előtti keletű. Mintha „ügyes” kezek, céltudatosan akarták volna örökre eltüntetni ezeket a forradalmi intézkedésekről szóló okmányokat. Önkéntelenül jelentkezik az emberben ez a feltevés, kiváltképpen mikor legnagyobb számban olyan iratokkal találkozik, melyek a proletárdiktatúra időszakának viszonylag kisebb jelentőségű intézkedéseit, a nehézségeket, pl. a közellátás negatívumait tükrözik.

Mint már tudjuk, a tizenkilences Tanácsköztársaság egyik legnagyobb mulasztása a földosztás elhagyása volt. Egyik főérv ezzel kapcsolatban az volt, hogy a földosztással növekedett volna az új birtokosok, tehát a szocializmusellenes parasztok száma. Jóidőre megtört volna a

16