A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Tóth István: A Tanácsköztársaság hétköznapjai – Közigazgatási intézkedések Esztergom vármegyében és Esztergom városában
mezőgazdasági termelés folyamatossága s az végzetesen lekötötte volna az új rendszer erejét. Ha elismerjük is, hogy a nagybirtokok azonnali szocializálásával valamennyire kevesbedtek a nehézségek az ország közélelmezésében, mint ha felaprózzák a mezőgazdasági nagyüzemeket, — nyomban le kell szögeznünk, hogy — más oldalról — sokkal nagyobb hibát követtek el. A parasztok várták a földosztást. A nagybirtokokon kialakított szövetkezetek sem szövetkezetek, hanem állami gazdaságok voltak. így is lényeges volt azonban a különbség az előző és a tanácskormány agrár- politikája között. Az utóbbi megszüntette a nagybirtokosok uralmát, kártérítés nélkül kisajátította a földeket s az agrárproletariátus élet- körülményeit jelentősen jobbá tette. A földosztás elmulasztása mégis súlyos hiba volt. A földet váró parasztok csalódottságával nagy politikai erőveszteség érte a Tanácsköztársaságot. A középparasztok pedig megijedtek a szocializálástól: „Hiszen az új rendszer nem áll a föld magán- tulajdonának alapján, — nemsokára a mi földünk államosítására is sor kerül.” A földosztás, az évezredes vágy kielégítése óriási aktív erőt, forradalmi paraszttömegeket adott volna a proletárdiktatúrának. Ha ez megtörténik nálunk, forradalmasította volna a szomszédos országok paraszttömegeit is. Kérdés, hogy ilyen perspektívával egyáltalán rosszabbodott volna-e az ország ellátása, nem szívesebben adták volna-e át feleslegeiket mind az új, mind a régi gazdák. Lehet, hogy igen, hiszen a földosztás egyezett volna az érdekeltek akaratával. A parasztság, mindenekelőtt a szegényparasztság tömegeinek aktívabb forradalmi harcra való megnyerése többet ért volna annál az áldozatnál, melyet a későbbre hagyott szocialista átalakulás nehézségei jelentettek volna a mezőgazdaságban. Ismerjük meg az Esztergom megyei munkás- és katonatanács néhány, a földkérdéssel kapcsolatos iratát. Szembetűnő az is, hogy csak ezek maradtak meg. A 850/1919. számú akta két kimutatást tartalmaz a párkányi járás- beli Kicsind és Nána községek földigénylőiről. Március 19-én terjesztette fel őket a főszolgabíró az alispáni hivatalhoz. A Kicsindi kimutatás 56, a nánai 51 földigénylő nevét, adatait tartalmazza. A következő rovatok találhatók rajtuk: sorszám név és katonai minőség dolgozott-e állandóan és hol, mint gazd. munkás vagy alkalmazott (cseléd) esetleges rokkantság megnevezése követett-e el közönséges bűncselekményt 1919. okt. 31. óta teljesít-e karhatalmi szolgálatot van-e háza hány hold földje van örökség útján száll-e rá ingatlan s ha igen, ház-e vagy hány hold föld 2 A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban
