A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Zolnai László: Az esztergomi múzeum és a helyi sajtó 19-es dokumentumaiból
Jönnek a mentők az állomás felől. Négyen egy hordágyat cipelnek a vállukon. Szépen, kimérten lépkednek. Pedig még mindég zizegnek, sírnak a csehek gépfegyvergolyói az országút tikkasztó, poros levegőjében. A mieink vesztesége nagyon csekély. Annál több a cseheké. Úgy halottakban, mint sebesültekben. A csehek vérlázító kegyetlenkedései A fentiekben előadtuk, hogy célszerűségi okból május 30-án — miután a cseheket úgyis kivertük Párkányból s tüzérségünk úgysem engedte őket vissza a községbe — estefelé proletár testvéreink az esztergomi hídfőnél foglaltak állást, míg annyi erősítést nem kapnak, hogy a cseheket messze visszahajtsák állásaikból. A segélycsapatok másnap meg is érkeztek s amikor vasárnap délelőtt sikerült is a cseheket üldözőbe venni, fájdalommal és a gyáva gaztett felett érzett gyűlölettel jöttünk rá arra, hogy néhány derék, fiatal proletártestvérünk a pénteki támadásnál sebesülten maradt Párkányban egyes magánházakban. Ezeket a sebesülteket a csehek kegyetlenül legyilkolták. Ezekkel a szegény áldozatokkal bestiális módon bántak el a. martalócok: előbb félholtra botozták, azután puskatussal ütötték, kiverték a fogaikat, végül megcsonkították és íg; felakasztották őket. Akadtak olyan aljas, áruló és embertelen párkányiak, akik, mikor a csehek egy páncélautomobilja behatolt a faluba, megmutatták, hogy hol vannak ilyen magyar sebesültek. Ezeket a banditákat sikerült csapatainknak tegnap elfogni és Aalószínűleg nagyon rövid idő alatt elveszik méltó büntetésüket. Előre rajvonalban. A vám helyiség, amely reggel kilenc óra előtt megtisztult a csehektől, még egész nap magán viselte a hadszíntér élénk képét, bár ekkor már a határban nyomultak előre a vörös katonák. A szenttamási hegy tetejéről messzelátóval nagyszerű látványt nyújtott a rajvonalban előre haladó vörös katonák, amikor gyors menetben üldözték a cseheket. Majd egynéhány percre az egész raj vonal hasra feküldt a földön, tüzelt, majd ismét előre nyomult, közben a gépfegyverek is derekasan működtek. Derék vöröseink nagyszerű munkát végeztek. Az elszánt proletárok arcán égett a harci vágy, amelyet még fokozott a menekülő ellenség futása felett érzett öröme. A joglyok. A csehek rendetlen futásban kerestek menedéket s ezért sok veszteségük volt halottakban, sebesültekben s a foglyokat is egyre-másra kísérték visszafelé vörös katonáink a rajvonal felől. Emberileg szép, bajtársilag megható volt, hogy proletár testvéreink foglyokkal milyen előzékenyen bántak. A foglyokkal való bánásmódnál sehol semmi erőszakos fellépés, durva szó vagy gúnyolódás. A dunai híd. Nagyszerű dunai monitorjainknak kiváló szerep jutott a Párkány körüli harcoknál, ezen teljesítményekről a hivatalos harci jelentés is elismerőleg nyilatkozott . A dunai híd sértetlen állapotban került birtokunkba, csupán egy teli találat érte a párkányi oldalon levő cseh katonai hídőrség bódéját, de ezáltala hídban semmi kár nem esett, de a kívánt eredmény ellett érve, mert a cseh őrség több halottat s néhány súlyos sebesültet hagyott a bódé körül hátra, amikor Esztergomból nyomultak be fegyveres proletár elvtársaink Párkányba. A párkányi munkástanács. Az elsők között voltak, akik a hídon átmentek Párkányba Zigeiits kormányzótanácsi biztos és az esztergomi direktórium tagjai. A helység elfoglalása után alig két-három órára már megjelent oldalán dobbal, sipkáján piros pünkösdi rózsával egy vörös katona és hangos dobszó útján közhírré tette az első tanácsköztársasági rendeletet, amely elrendeli, hogy legott válassza meg a helyiség lakossága a Munkás- és Katonatanácsot. Tehát, alig múlt 144
