A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Zolnai László: Az esztergomi múzeum és a helyi sajtó 19-es dokumentumaiból
el a veszély órája, a proletár rend fenntartása érdekében legott megtörtént a hivatalos intézkedés, így a helyiség igazgatása, bár még ugyancsak hadszíntérnek volt mondható, mert közben folyton dörögtek a vörös ágyúk és a vörös gépfegyverek. Még délután ágyúk dörgése, gépfegyverek és puskák ropogósa között megalakult a Községházán a párkányi direktórium, amelynek a következők lettek tagjai: Kiss Sámuel, Sklenar Ferenc, Klész József és Tóth Sándor. A direktórium azonnal megkezdte működését. Vasárnap már zavartalanul akcióba lépett a szocializálás és az élelmiszer arányos szétosztása. Életbelépett természetesen a szesztilalom is, amelyet még pénteken délelőtt doboltak ki. A hős postás elvtársak Mint kiváló teljesítményről kell megemlékeznünk postás elvtársaink működéséről, akik péntek délelőtt átmentek Párkányba s ott hősies önfeláldozással, a legnagyobb golyózáporban s igazán a legsúlyosabb körülmények közt dolgoztak, hogy a község és a meg nem szállott területek között helyreállítsák a megszakított távíró és telefonösszeköttetést. Ebben a halált megvető egyedül a kötelességteljesítést szem előtt tartó hősi munkában előljartak: Klein Lajos és Németh Béla postai politikai megbízottak, Kovács és Bálint elvtársak, akik ezért minden proletár elismerését és megbecsülését érdemelték ki s ez valószínűleg becsesebb lesz előttük, mint a kreten Károly keresztje. A csehek erősítést kapnak Délutáni órákban a csehek nagyobb erősítést kaptak, de proletár testvéreink mindazonáltal erősen tartották a tűzvonalát. Este fél hét óra tájban a csehek több ágyút is kaptak, amelyekkel előszöris a mi raj vonalunkat lőtték. Természetesen az esztergomi ágyúk és a monitorok élénken viszonozták az ágyútüzet. Most már nyilvánvaló volt, hogy egy tüzérpárbaj van kifejlődőben s nem volt célja annak, hogy raj vonalunkat, amely fedezék nélkül vonult végig a mezőn, továbbra is ott hagyjuk, tehát visszavonultak a falun s az esztergomi hídfőt tartották. De a csehek egy lépést sem haladtak, csak egy-két előőrsük merészkedett a falu szélére. Az ellenség nemtelen bosszúja A Párkányból kivert csehek, tehetetlen dühükben, a sötétség beálltával a várost kezdték srapnelltűz alá fogni s péntekről szombatra virradó éjjel a vörös és a cseh ágyúk szüntelenül dörögtek. A csehek több mint kétszáz srapnellt lőttek Esztergomra, anélkül, hogy ennek a gaztettnek lett volna valami eredménye. Csupán egy ember, saját vigyázatlansága folytán, sebesült meg halálosan. Házak vakolatait ugyan több helyen megrongálták a lövedékek, sőt itt-ott a fal is bezúzódott, de a kár túl nagynak nem mondható. Ez a cseh őrjöngés egész éjjel tartott, sőt elvétve még 31-én, szombaton is lőtték a várost. De a szombati nap kizárólag tüzérségi párbajban folyt le, amelyben részt vettek még mindig derék monitoraink. Egyébként a szombati napnak nevezetes eseménye nem volt. A szegény párkányiak egész nap kénytelenek voltak házaikba zárkózni. Elűzik a cseheket Szombatról vasárnapra virradó éjjel, fél kilenc órakor a csehek ismét lőni kezdték a várost, de már nem olyan erővel, mint az előző éjjel. Hajnal öt órakor már végleg el is hallgattak, úgylátszik elfogyott a muníciójuk, mert ezután már csak elvétve dördült el egy-egy ágyújuk. Június elsején vasárnap délelőtt proletár testvéreink a legnagyobb nyugalommal és hősies elszántsággal bevonultak ismét Párkányba, hogy ismét felvegyék a harcot a cseh rajvonallal. Ez a nap azután meghozta a döntést. A csehek hátrálva futottak vöröskatonáink fegyverei elől Muzsla irányába s Párkány végleg megszabadult a cseh hordák járma alól. 10 a Tanácsköztársaság napjai Esztergomban 145
