A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban

Franciaországot fenyegette a német imperializmus: a felháborodás, gyűlölet fojtogatta és az ellenállásra, harcra gondolt.” Novotny E. Róbert festő is hasonló szellemben ír Kernstokról, levelében: „Ady jóbarátja borúlátó volt a németekkel szemben. Az első világháború elején már rettegett a német győzelemtől. Katasztrófának találta, ha ez bekövetkeznék.”

Kernstok szellemi arculatára vonatkozólag nagyon sokat elárulnak kedvelt olvasmányai. „Az új Könyvek Könyve”c. kötet, amelyet Kőhalmi Béla állított össze és adott ki 1937-ben, tartalmazza Kernstok vallomását is szeretett íróiról. A magyar klasszikusokon kívül a nagy oroszokat olvasta szívesen, Turgenyevet, Dosztojevszkij Karamazovját. „Tolsztoj Háború és Békéje elragadott.” Az angolok közül Shakespeare-t és Swift-et emeli ki. De szívéhez legközelebb a francia irodalom állott. „Párizsban szerettem meg Rabelais-t és Anatole France-ot. A Pingvinek szigete tanított meg arra, hogy a világ dolgait történelmi távlatba helyezve szemléljem. France és kívüle a demokratikus politika mesterei, Jaurés, Briand alakították ki világszemléletemet . . . Közelállónak éreztem magamhoz Diderot-t, Rousseau-t, Voltaire Candide-ját. A francia lírát szeretem ma is a legjobban. Verlaine-ét, mert őt személyesen is ismertem, talán leginkább . . . Proustot viszont élvezni nem tudtam.” Vissza-visz- szatérő olvasmányainak listája Kernstok világnézetéről alkotott képünket árnyaltabbá teszi.

Miután Kernstok baráti kapcsolatairól, művészetpolitikai tevékenységéről, publicisztikai írásairól és a reá legmélyebb hatást gyakorló könyvekről megemlékeztünk, felmerül a kérdés: volt-e határozott és világos világnézeti koncepciója Kernstoknak? A válasz határozott igen kell hogy legyen. Kernstok kora társadalmi valóságát jól ismerte, nemzetével, népével mélyen együttérzett és közösséget vállalt.

A fennálló feudális maradványok maradéktalan elsöprését kívánta: „Az események bent és kint annyira megérettek, hogy ennek a hűbér- országnak nagyszabású átformálása nem késhet soká” — írta 1913-ban. De nemcsak óhajtotta az ország társadalmi átalakulását, hanem ecsetével, író- és rajztollával, egyéniségének varázsával, szuggesztív emberi vonzóerejével odaadóan küzdött is ezért. Kernstok forradalmi demokrata volt, az Ady Endrék fajtájából. Polgári demokratikus átalakulásért küzdött, nem volt szocialista. A gyökeres társadalmi átalakulást először a magyar polgárságtól várta: „Nem kell a polgárságnak a feudálisok szellemi és anyagi morzsáiból élnie. Küszöbölje ki, vesse ki testéből azokat a renegátokat, kik megtagadva apáikat, árulói a polgárságnak s közvetítői az alamizsnának.”

De rövidesen ő is, akárcsak barátja, Ady Endre, felismeri a magyar polgári osztály erőtlenségét és következetlenségét. Belátja, hogy a polgárságra építeni, attól mélyreható gazdasági-társadalmi-politikai átalakulást várni nem lehet: „Aljas és politikus a polgárság. Csak az üzlet! Ez az egyetlen hite és ideológiája. El kell, hogy pusztuljon.” (Az idézet 1922- ből való). Felismeri, hogy a polgárság ereje önmagában kevés, segítőtársakra van szüksége, különben minden marad a régiben: „Egy szövet127