A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban
ségese van csak a polgárságnak: a többi dolgozó osztályok. Együtt dolgozni a rendi uralom ellen, ha kell, a munkásság forradalmi eszközeivel.” É megnyilatkozásokból kiviláglik, hogy Kernstok kora égető sorsproblémáit, a pusztulás felé haladó feudálkapitalista társadalom gyógyíthatatlan válságát, az osztályellentétek fokozódását olyan tisztán látta, mint kortársai közül kevesen. Az 1917-es orosz februári forradalom, majd az októberi szocialista forradalom, a harctéri helyzet alakulása, a Monarchia gazdasági és katonai helyzetének romlása, a tömegmozgalmak megerősödése Magyarországon is meggyorsította a forradalmi eszmék terjedését. A közeledő forradalmat hőn várta Kernstok is. Bölöni György így emlékezik meg erről: „A Világ c. napilap . . . valóságos viharmadara lett a forradalomnak. Szerkesztőségében kis gócok alakultak az orosz forradalom szimpatizánsaiból. így valósággal . . . kommunista sejtet képezett egy kis csoport: a szobrász Vedres Márk, a festők közül Pór Bertalan, a nagyon zseniális, csaknem csodagyerek Tihanyi Lajos és legelső sorban a festészetben, de a haladó politikában is egyaránt tekintélyes Kernstok Károly, aki Nyergesújfaluban festegetett és innen hozta fel hozzánk a híreket arról, hogy az orosz forradalom hatása a falusi emberekben hogyan jelentkezik. Ő már októberben falusi szovjetek megalakításán fáradozott.” („Vörös lobogó”, Kortárs, 1959 márciusi szám.) 1918. október 31-én győzött a magyar polgári demokratikus forradalom. Károlyi Mihály alakított koalíciós kormányt. Megalakult a Nagy Nemzeti Tanács, ennek a festők közül tagja lett Kernstok, Berény, Márffy és Pór. Mint Körmendi András, Kernstok monografusa a 30-as években kiadott könyvében írta: „Humanista elkötelezettsége s szellemének tevékeny kedve, amely már a háború előtt is a magyar haladó szellemiség harcos táborába vonta, nem engedte meg, hogy kívül maradjon az idők viharain.” A Károlyi-kormány kultuszállamtitkára rövid időre Kernstok lett; ebben a minőségben a Parlament részére nagy freskót rendelt Pór Bertalannál. (Ez azonban nem készülhetett el.) Kassák Lajos jegyzi fel önéletrajzi könyvének „Károlyi-forradalom” c. kötetében, hogy 1918. november közepén, a köztársaság megszületésének napján az utcán ösz- szetalálkozott Kernstokkal. „Ma azért mégis megszületik a Népköztársaság ! Menjünk, hogy ki ne szorítsanak bennünket!” — mondotta Kernstok Kassáknak, és ezután mindketten resztvettek a köztársaság kikiáltása alkalmából rendezett nyilvános gyűlésen. Az őszirószás forradalom idején Esztergomban is megalakultak a baloldali polgári pártok. Az esztergomi radikális (Jászi-féle) párt elnökéül Kernstokot jelölték. (Komárom és Esztergom vármegyék múltja és jelene, 1938, 161. o.) Kernstok tagja lett a forradalom napjaiban Esztergom megye törvényhatósági bizottságának. Helyes ítélőképességéről és előrelátásáról tanúskodik az a felszólalása, amely 1918. december 28-án hangzott el, a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlésén. „A hosz- szú háború vérvesztesége arra indít, hegy minden erőnkből akadályoz128
