A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért

Esztergom persze, nem maradt meg az általánosságoknál. Utasí­tást, vagy éppen példát is adott arra, hogy miképpen lehet és kell álta­lános útmutatásait a gyakorlatban beváltani, Ilyen gyakorlatias utasí­tásoknak az előbb említett körlevél is bővében van, amidőn olyan dol­gokra int, „hogy csak oly képviselőjelöltekre adjuk szavazatunkat, kik a keresztény hit alapján állnak, kik a hitvallásos iskolák hívei, kik a keresztény elveket az élet egész vonalán érvényesíteni akarják.” Nem különben gyakorlatiasságról tanúskodik, amikor annak leszögezése mel­lett, hogy „keresztény erkölcsi alapon remélik az állami rend megszilár­dítását”, mindjárt ott áll, hogy kívánatosnak tartja „a keresztényeknek politikai összetartását, s a maga részéről támogatni kívánja a keresztény szocialista pártot. Kéri az egyes püspököket — olvashatjuk továbbá —. hogy a párttal keressenek érintkezést és azt befolyásolják.”73 E tevékenységben különösen fontos helyet foglalt el a sajtó- és pro­pagandamunka, amelyet Esztergom ugyancsak első feladatai között tartott nyilván, „A katolikus sajtó feltámasztását és magas színvonalra emelését a püspöki kar elsőrangú feladatnak tartja,” — olvashatjuk ugyanonnan. De ezentúl is, több helyen maguk az egyes főpapok és papok kezdeményezték az ellenforradalmi „keresztény propagandabizottság létesítését”, amely — mint kifejtette az Esztergom vármegyei törvény- hatósági bizottság közgyűlésén Mátéffy pápai kamarás — „érintkezés­ben volna a közönséggel és állandó kontaktusban a propagandaminisz- terrel”.74Csernoch tehát, amikor a kormánybiztos felhívta az ellenforra­dalmi propagandában való részvételre, már ennek megvalósulását jelent­hette levelében: „amint csak értesültem a mozgalom megindításáról, óhajom lett, hogy abban papságom tevékenyen részt vegyen. S nagy örömömre van, hogy az Esztergom vármegyei propagandabizottság elnöke egyik kanonokom, s az intéző bizottságnak is több pap tagja van. . .”75 Bár az egyház reakciós köreinek, Esztergomnak leginkább az ideo­lógiai-propaganda tevékenység felelt meg, mégis nem lehet azt állítani, hogy közvetlenül is ne vett volna részt a megtorlásban és a proletár- diktatúra híveinek üldözésében. Nemcsak a hatáskörébe tartozó szemé­lyek, így a demokratikus irányzatú Papi Tanács több tagja, és a néphez hű egyházi iskolai nevelők ellen indított „fegyelmi eljárást”76, de szi­gorú megtorlást követelt, mindazok ellen, akik valamilyen módon együtt­73 Püspökkari Értekezlet jkve. 1919. aug. 22. — Csemoch nem sokkal később 50,000 koronát küld e pártnak azzal, hogy „az esztergomi és Esztergom vidéki, dorogi agitációra is jusson, és az emberileg lehető megtörténjék, hogy a székhelyem közelében lakó nép a keresztényszociális gazdasági pártban szervezi essék.” —- Esztergomi Érseki Levéltár 2700/1919. 74 Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának rendes közgyűlése jegyzőkönyve 1919. október 23. Esztergomi Állami levéltár. 75 Az ellenforradalom hatalomraj utása és rémuralma Magyarországon 1919— —1921. 175. 1. (Tisztázat MM A XXII. 531—1919/2.) 76 Lásd püspökkari értekezlet jegyzőkönyve 1919. aug. 22. Továbbá: A kleri­kális reakció a Horthy-fasizmus támasza o. munka 44—49. 1. 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom