A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért

működtek a Tanácsköztársasággal. „Sérelmeinkért készek vagyunk a bíróságnál is elégtételt keresni,” — olvashatjuk Csernochnak egy augusztus 6-i leveléből.77 Csakhamar sor is került e fenyegetés beváltására. Többek mellett pl. a helyi tanügyi megbízott ellen azon a címen tett feljelentést, hogy az működésében akadályozta, és „forradalmi törvényszék elé való állítással” fenyegette.78 Hiába fordult hozzá oltalomért a fehérterrortól szenvedők sokasága, nem kegyelmezett.79 „Ne legyen kímélet a megátalkodott kommunisták büntetésében,” — visszhangozza prímása magatartását Mátéffy felszólalása a megyei közgyűlésben.80 Az általuk oly sokat hirdetett keresztényi megbocsátás és kegyelem erényét alig csúfolták meg valaha is jobban.

Az ellenforradalmi terror hulláma oly magasra hágott, hogy külföld haladó köreiben is megbotránkozást váltott ki. Amikor ezt hivatalosan is tudtára adták az ellenforradalmi Friedrich-kormánynak és magának Esztergomnak is, Csernoeh elsők között volt, akik igyekeztek mindezt külföld előtt eltussolni. Magától értetődőnek tartván a „zaklatott polgárság bosszúvágyát”, egyszerűen tévedésnek tudja be, hogy pl. egyik alkalommal az esztergomi pogromisták a volt kommunista ügyész helyett zsidóvallású polgárok tömegeit verték meg. „Az egész eset -— írja Roma- nelli antant megbízotthoz küldött levelében — nem volt egyéb, közönséges paraszt verekedésnél . . . haláleset nem volt.”81 Általában is azzal nyugtatja a külföldi közvéleményt, hogy „a kormány hivatalosan nem alkalmaz terrort” és a kommunistákat — állítja képmutatóan — „nem politikájukért”, hanem közönséges vétségeikért állítják bíróság elé. „Különben — írja Annette párizsi érseknek — a sokat panaszolt pogromok inkább kevésbé veszedelmes elverések voltak, mint öldöklések.” (!) Végül is — folytatódik a levél — „szigorúságra szükség van, mikor. . . rendcsinálásról van szó.”82 E levelekben írtak, jellemzően, legalább oly mértékben alkalmasak igazolásul, mint tussolásra, hisz ez esetben a tussoló maga is a sugalmazok közé tartozott.

Mégis azt gondolni, hogy Csernochnak az előbbiekkel csupán csak a történtek tussolása és igazolása volt célja, helytelen volna. Volt egy távolabbi cél is, melynek érdekében Csernoeh ezeket az erőfeszítéseket tette. Ez a távolabbi cél a Friedrich-kormány elismertetésére és konszolidálására irányult.

77 Esztergomi Érseki Levéltár 2282/1919. E levelét a Peidl-kormány egyik, a tanácskormánytól átvett miniszteri tanácsosának küldte volna, ha közben meg nem bukik e kormány.

78 Esztergomi Érseki Levéltár 2923/1919. November 30-i levele az állam rendőr - sághez.

79 Esztergomi Érseki Levéltár 2440/1919. Már szeptemberben több ilyen irányú kérés érkezett Csernochhoz, felzeteiken vagy egyszerűen a tagadás jelét látjuk, vagy „nem avatkozom az ügybe,, — mondatot.

80 Észtergom vármegye törvényhatósági bizottsága rendes közgyűlésének jegyzőkönyve 1919. okt. 23.

81 Esztergomi Érseki Levéltár 2404/1919. szept. 3-i levél.

82 Esztergomi Érseki Levéltár 2385/1919. szept. 3-i levél.