A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért
Az őszirózsás forradalom kitörésekor, éppen az események hatása alatt, még Csernoch esztergomi érseket is József főherceg azon tanácsadói között találjuk, akik Károlyi bevonásával új kabinet alakítását tanácsolják.3 Hock János plébánost még ő küldi a Nemzeti Tanácsba, hogy „horgonya” legyen „a társadalmi rendnek és keresztény gondolatnak” és „fék, amely a rohanó kocsit feltartóztatja”.4 5 A novemberi püspökkari értekezlet is üdvözli még és támogató elismeréséről biztosítja a népkormányt.8 A királyi gyámkodás elvesztése ugyan érzékenyen érintette Esztergomot,6 nem különben félelmetes volt számára a tömegek követelő hangja is, azonban mindaz, ami 1918 végéig az országban, vagy akár Csernoch szűkebb látókörén belül Esztergomban történt,7 nem fosztották meg szövetségesi illúzióitól, attól a várakozástól, hogy támogatásért, támogatást várhat Károlyiéktól cserébe, hogy együttes erővel sikerül megakadályozniok az események továbbfejlődését. Csakhogy az események nem Esztergom elképzeléseihez igazodtak. 1918 december végén, de különösen 1919 januárjában mindez egyre inkább láthatóvá is vált a politikai élet területén, nemkülönben az egyház pozícióit érintő intézkedésekben is. A forradalom egyre erősödő demokratikus és szocialista erői helyesen ismerték fel, hogy a magyar társadalmi és nemzeti fejlődés kérdései megoldhatatlanok polgári keretek között. Éppen így azt is látták, hogy az egyház hatalmas befolyása, minő gátját képezi e fejlődésnek. A Magyar Szocialista Tanítók Szakszervezetének december 30-i gyűlése, már határozottan követelte az iskolák államosítását, a vallásoktatás kiküszöbölését és egyben a közoktatás ügyének a —• miniszteri tárca kettéosztása által — a vallás ügyétől való elkülönítését.8 Mindezt rögzítette is az 1919. V. te., amelyet ugyan távolról sem hajtottak végre, de az újonnan alakult kormányban már külön miniszter töltötte be a vallásügyi és a közoktatásügyi tárcát is.9 E fordulat szélesebb jelentőségére az egyház szempontjából különösképpen jellemző, hogy míg a szétválasztás előtt, még Esztergom diktálta a protestáns vallás és közoktatásügyi miniszter elfogadásának feltételeit (tudniillik csak a különválasztás meg nem történte, és egy egyházi ügyeket intéző katolikus államtitkár beiktatása esetén volt hajlandó elfogadni ezt10), addig az elválasztás után, már a kormány szabott 3 József főherceg: A Világháború, amilyennek én láttam. Bp. 1934. VII. 563. 1. 4 A Hock-per, kiadta Dr. Nagy Vince Bp. 1933. 63. 1. 5 Püspökkari Értekezlet jkve. 1918. november 20. 6 Csernoch nemcsak kitért a királyt lemondató küldöttségbe való felkérés elől, de kifejezetten ellenezte azt. —Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene. Szerk. Osváth Andor Bp. 1928. 185. 1. 7 Uo. olvashatjuk, hogy a régi megyei vezetés jelentéktelen változtatásokká megmaradt. 8 Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története. Cserépfalvi 1945. 397. 1. 9 Beresztóczy Miklós VKM. I. Ügyosztályának története 1867—1947. Bp. 1947. 82. 1. 10 Juhász Nagy Sándor i. m. 398. 1. 103