A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért

feltételeket Esztergom terveinek elfogadásához. Esztergom méltán nevezhette e szituációt „folyton radikálisabb irányt vevő politikai helyzetnek”.11 Nemcsak az országos, de az egyházmegyei események is erre indították.12

Bizonyos új hangvétel tapasztalható a főpapság berkeiben, melyből egyre inkább a csalódottság, és a fokozott védekezés szükségessége csendül ki. „Mi őszintén kívánjuk a békét, és a rendfenntartásban a kormányt támogatni”, — ígéri levelében Csernoch Károlyinak.13 „Nem elég forradalmat csinálni, hanem a belső békét kell megteremteni, erős polgári érzést és szabadságot kell nevelni”, hirdeti Prohászka is a különböző „érdekek összhangja” és a békés „kooperáció” gondolatának jegyében.14

Esztergom tervei ebben a helyzetben a gyors szervezeti felkészülésre irányultak az egyre inkább várható radikálisabb fordulatokkal és magával a hatalomnak a proletariátus által való átvételével szemben. Ami a hitélet területét illeti, bármennyire is összeházasította egyéb sérelmeit ezzel, jól tudta — ha máshonnan nem, a munkáspártok programjából — hogy a szorosan vett egyházi és vallási élet nincs kitéve a megszüntetés, az „eltörlés” veszélyének. Ám azt is jól látta, hogy a hitélet magában nem lehet az a védőbástya, amellyel gazdasági, politikai és kulturális pozícióit körülveheti. Vajon várhatta-e ezt a háború során nem kis mértékben kompromittált politikai és tömegszervezeteitől? Le ugyan nem mondott róluk, továbbra is támogatta, pénzelte őket, viszont maga is érezte, hogy a helyzet radikalizálódása során a demokratikus és marxista pártok előretörése mellett, ha mégúgy is győzik szociális és nemzeti demagógiával, ezek anakronisztikus, satnya alakulatokká válnak, rájuk támaszkodhatni alig lesz lehetséges. Tehát egy olyan átfogó megoldás vált számára szükségessé, amely együtt rendelkezne a legfőbb erényekkel: így múltja miatt elfogadhatósággal és az egyházi előjogok, a vagyon, az iskola védelmére alkalmas tulajdonságokkal, olyképpen, hogy az egyház és állam elválasztása, az egyházi nagybirtok szekularizálása szükségtelenségének illúzióját keltené. Ilyen megoldásnak mutatkozott a katolikus autonómia.

A katolikus autonómia lényege abban foglalható össze, hogy egy katolikus világiakból és egyháziakból álló önkormányzati szerv venné át többi között az egyház birtokait, iskoláit, és ugyancsak ez a szerv gyakorolná az államtól átvett főkegyúri jogokat is. Nem kell bizonyítani, hogy mindez csak látszati és korántsem lényegi változást jelentett volna.

11 Püspökkari Értekezlet jegyzőkönyve 1919. január 28.

12 Az Esztergomi Néptanács reakciós elemeinek leváltásáról lásd: új kormány- biztos 1919. február 19-i határozata. — A Komárom—Esztergom vármegye alis- páni iratok közt 1543/1919. sz. — Az egyházi birtokon levő erdők megrohanásáról, a helyi Károlyi párt egyházat leleplező megnyilvánulásairól, az Esztergomban szónoklatot tartó vallásügyi miniszter szociáldemokrata-ellenes megnyilvánulásainak megzavarásáról — lásd: Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék újjáépítése Trianon után. Bp. én.

13 Esztergomi Érseki Levéltár 500/1919.

14 Katolikus Szemle 1919. január 9. 1.

104