100 éve született Dr. Bense Imre - Kolos füzetek

frakcionált próbareggeli vizsgálatokat is végeztem, kis sebészeti és fogászati teendőket is elláttam.- Hogyan alakult a pályafutása a későbbi években ?- A biztosító intézetek egyesítése után körzeti orvos lettem. Igen nagyforgalmú rendeléseim, gyakran reggeltől, délután 2 óráig is eltartottak, utána következtek a fekvőbeteg látogatások, sokszor éjfélig is. A nagy forgalom ellenére úgy láttam el minden betegemet, mintha magánbeteg lett volna, pedig nem volt hálapénz. Havi fizetésem 1.600 forint volt. (Midőn 63 évesen nyugdíjba mentem nyugdíjam 5.882 forint volt) 1957-ben Dorogra hívtak felülvizsgáló főorvosnak. Elvállaltam, mert így délutánonként „tiszta” magánorvosi rendelést tarthattam családorvosként.-Milyen érzés volt a napjainkban oly sokat emlegetett SO-es években orvosnak lenni ? Van-e ebből a korból olyan élménye, melyet szívesen megosztana velünk?-Az 50-es éveken a körzeti orvosi munka annyira elfoglalt és lekötött, hogy szabadság, kikapcsolódás nélkül, folyamatosan dolgoztam. Párttag nem voltam. Az 56-ban visszakapott káderlapomban a következő bejegyzés szerepelt: „mindent meghallgat, de aztán megy a maga útján”.

Köztudott volt, hogy a Prímási Palota és a Kanonoki Házak is ellátásomba tartoztak. Rendelőmben, akkor is a falon függött a kereszt. Vallásos meggyőződésemet nem titkoltam,

1956-ban többször vittek rejtőzködő betegekhez, ezt én úgy értelmeztem, hogy bennem azt az orvost látták, aki orvosi esküjét komolyan veszi.-51 éves gyakorló orvosi tapasztalattal hogyan látja a vajúdó, komoly gondokkal küzdő egészségügyben az elindult reform helyzetét?- Az egészségügyi reform kapcsán az jut eszembe, hogy ezt jól, közepesen és rosszul lehet megoldani. A jó megoldáshoz pénz kellene, jól felszerelt orvosi rendelő, ahol nemcsak fizikális vizsgálatok, hanem kislaboratóriumi és eszkö- zös vizsgálatokat is lehet végezni. Nem elég a fejpénz, teljesítménybér is kellene.

9