Zolnay László: Emléklap Esztergom második megalapításának hétszázadik évfordulóján (1956)

- 7 Szántaion posztót ás ruhát is égetőnek el a házakban,le- öldösték a lovakat, az aranyat, ezüstöt a földbe ásák s minden javaikat elrejték a, hogy magokat védják, a kőházakba menekültek. De a tatárok, megtudva, hogy minden elégett, amit zsákmányolni reméltek, nagy dühre lobbanának, rögtön köröskörül bezárták a várost facölöpzettel, hogy senki ki ne mehessen ágy, hogy kard élére ne hányják. Azután elkezdték vívni a palotákat, amelyeket hirtelen elfoglalván nem hiszem, - hogy az Igazat mqg- v all jam, - hogy tizenöten maradtak volna az egész városból, kiket bent, vagy künt gonoszul meg ne öltek volna.

Térben áztak ott a tatárszablyák s azon dühükben, amelyre az esztergomiak ellen gerjedtek volt, élve sütögették se embereket, mint a malacokat!

A gazdag űri asszonyok pedig, a legdíszesebb ruházatuk - ban egy palotába vonultak volt. S midőn már az is elesett, a nagy fejedelemnél kihallgatásra jelentkeztek. Yalamenayiüket, csaknem három százakat, a fejedelem elé vlvék, akitől kegyelemből azt kérték, hatalma alatt, tartsa meg őket életben.

Ez azonban haragudván azért, hogy semmi zsákmányhoz nem jutottak, megparancsolta, hogy fosszák ki őket, majdpedig fejüket vegyék. Ami pedig meg is történt.

/Mindez lenn a városban történt/. A város várát azonban a tatárok meg nem vehették; ebben ispán a spanyol Simeon vala, a- ki sok ijjászával megvédte volt a várat..."

Idáig Rogerius mester Siralmas énekének Esztergomról szóló - a mai napig is meglnditóan fájdalmas - gyászdala.7/

Esztergom múzeumának egyik lelete megerősíti Rogerius szavát a kincsek elrejtésérőit az 192o-as években, visvezetéképités során, a Kossuth Lajos-utca egyik háza alatt, kőomladékok közt, egy avitt vászonzacskóban egy gyűrű, s egy mellboglár makett,vagy százhúsz tatárjárás előtti magyar ezüstpénzt találtak. A legké-