Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
befedette, s a nagy építkezést gyorsan és szerencsésen befejezte. Továbbá a székesegyházat aranyozott táblaképekkel, a legszebb kelyhekkel, drága ötvösművekkel és egyházi szerelvényekkel fönsé- gesebben, dúsabban és bőségesebben ékesítette, mint elődeinek bármelyike. A vár, amelyben e templom elhelyezkedik, bástyáival és tornyaival egyetemben az elavulás és elődeinek gondatlansága miatt már- már romba dőléssel fenyegetett. Mindezeket gondosan kijavíttatta. A beomlott tornyokat felépíttette, befedette, és mindezeket csinosan megújíttatta. Ezen felül számos új magas és erős tornyot építtetett. Ezek sorában a Vár kevéssé védett oldalán (vagyis a Szent Tamáshegy felé — Z- L.) a többi toronynál magasabb és erősebb bástyát emeltetett. Ezt fedett, pártadíszes (vagyis lőréses — Z■ L.) gyilokjá- róval is megerősítette és ékesítette. És noha a vár, erős tornyai okán bevehető immáron nem vala, azt a Dunáig terjedő várfallal mégin- kább megerősítette és így is biztosította. A régóta lakatlan, elhagyott érseki palotát (vagyis a hajdani királyi palotát — Z- É.) nagy gonddal ugyancsak restauráltatta; annak két oldalára kecses kápolnákat építtetett. Végre pedig a váralját (vagyis az érseki Vízivárost — Z- L.) ugyancsak megerősítette; körülövezte szilárd falakkal és tornyokkal, s elnevezte Németvárosnak. Valószínűleg azért, mert a városkát német lakosokkal népesítette be. Ebben a váraljában (a Vízivárosban — Z- L.) több templomot is építtetett, s azokat is ellátta minden szükségessel.” Csoda-e hát, hogy utóbb Nagy Lajos király bámulattal emlékezik meg az esztergomi Széptemplomról? Mondván: az összes magyar templomok mintaképe ez, amely, mint rózsa a liliomok között, úgy tündököl. A királynak ehhez a költői metaforájához bizonyára hozzájárult az, hogy a templom falait kívülről süttői vörös márvány lapokkal díszítették. Nyilvánvaló: ez az az építési periódus, amelynek során a főtemplom gótikus átépítése, freskálása, a talán síkfödémes mennyezeteknek gótikus boltozatokra való kicserélése végbement. Feltételezzük: ekkor, Telegdi Csanád építkezései során alakították ki a román kori bazilika félköríves szentélyének helyén a középkor végéig megmaradt — hat külső támpillérrel megerősített — gótikus szentélyt is. A későbbiekben a pápák búcsúengedélyei tanúskodnak egy-egy újabb bővítésről. 1385-ben Demeter bíboros érsek — korábban, 97
