Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

Nagyboldogasszonynak és Szent Adalbertnek szentelt székesegyházat találta.

Mint a Krey-féle rajz is mutatja (lásd a 103. oldalon), a dóm szentélye kelet — a mai dunai országút — felé mintegy 5 méterre megközelítette a Várhegy bástyáit; a hajdani várfal és a Szent Adalbert-dóm szentélye között éppen csak hogy elfért két szekér. (Nyugat, vagyis a dunai várfal felé nagyobb volt a tér: mintegy 45 méter.) A dóm hossza — teljes kiépítése idejére — elérte a 75 métert. A középső főhajó s a két oldalhajó együttes szélessége 30 méter volt. (Összehasonlításul: a budavári Mátyás-templom hossza 63 méter, szélessége — az oldalkápolnák nélkül — 31 méter.)

A román kori dóm magasságát — a török kori ágyúk „jóvoltából”- nem tudjuk. (A Mátyás-templomé, XIX. századi kő toronysisakjával együtt: 73 méter.) Feltételezzük, hogy a gótika korára a Szent Adalbert-székesegyház tornyai is megütötték a 70-80 métert. S így- noha magassági méreteit ma már nem is tudjuk — számolhatunk azzal: a Szent Adalbert-egyház belső boltozatainak magassága (a középkorban kötelező aranymetszés jegyében) gótikus átboltozása idején a záróköveknél elérhette a főhajó szélességének méretét, a 20 métert. így ez a templomunk, a maga karcsú és magas testével

50-60 méter magas tornyaival valóban kiérdemelte ősi magyar nevét, a Széptemplom nevet.

A karcsú és magas templom felkáprázó látomásához álmodjuk hozzá a régi esztergomi Várhegynek e templom alapjául szolgáló, mintegy két-három emeletnyi templomdombját is. És ha figyelembe vesszük e hajdani hegynek a Duna szintjétől számított 67 méteres talpmagasságát, feltámad a hajdani csodálatos építészeti kompozíció: a néhai Szent Adalbert-dóm - - tudatos téralkotással — majdnem megkétszerezi a Várhegy természet adta magasságát.

A templom Dunára tekintő főhomlokzata — amely a Várhegynek nem a peremén, de a közepén állt — Esztergom északi és nyugati irányba mutató missziós feladatát is jelezte: a napnyugtát és északot vigyázta.

Építésének kezdetét 997—1012 közé helyezi a kutatás; 1010- ben már mint fennálló épületről esik szó e dómról. Okleveles emlékeink 1156-ban említik először. Ekkor Martirius esztergomi érsek a Boldogságos Szűz tiszteletére oltárt alapít benne, s alapítványához hetven falu tizedét csatolja. Martirius érseket 1158-ban az általa építtetett oltár alá temették. Egyes kutatók itt keresik az 1173-ban elhunyt III. István király sírját is.

95