Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom régi századaiból

„nem hagynak Fel a szőlőkre nagymértékben káros vadászattal, azok sem a szüretben nem részesednek, sem pedig [az esztergomi] sz. János-kápolna s a sz. Anna kapuja előtt kiosztatni szokott borból nem kapnak”. így aztán a jó kanonokok bizonyára meggondolták vadászataik dolgát. Mert mit ér a vadhús — bor nélkül? S ez egy másik példaszót is felidéz. Az pedig ekként hangzik: a hal — úszni szeret! (Mégpedig borban.) Amennyire a Pilis erdei dúskáltak a vadban, úgy a vizek is a legjobb halakat szolgáltatták a király s a papság böjti asztalára. S e helyt csak egyetlen adat szóljon efelől! 1107-ben Almos úr (így nevezték magyarul a királyi család herce­geit) az általa alapított dömösi monostornak — temérdek földbirto­kon s szolgáló népen kívül — harminchárom helembai halászt is adományozott. Az adományt 1137-es oklevelében Álmos ha, II. (Vak) Béla király is megerősítette. Az adománylevelekből megtudjuk: mik voltak a helembai halá­szok kötelezettségei. Minden szerdán, pénteken és szombaton, majd pedig a negyven­napos böjt — a quadragesima — idején naponta harminc-harminc halat kötelesek a monostornak beszolgáltatni. Azt is megállapítja az adománylevél, hogy mekkorák legyenek ezek a halak. Kisebbek nem lehetnek — ordinálja Vak Béla ki­rály —, mint négy tenyér hosszúak. Ám ehhez a mérethez nem számíthatják hozzá a hal fejét s a hal farkát. így tehát egy-egy beszolgáltatásra kerülő hal kb. fél méter hosszú kellett hogy legyen. Ez pedig — Vigh József híres horgászbarátommal ellenőriztettem szerény számításomat — egy kiló színhúst jelent. Vagyis: a helembai halászok évente 4680 halat voltak kötelesek Dömösre szállítani. A nagyböjt idején ehhez még további ezerkétszáz halacska járult. Ez pedig évente: 5880 darab egy-másfél kilós hal. Vagyis kereken évi hat—nyolc és fél tonna! Ennek lehalászásához valóban sok hal kellett. És halász-szerencse is: „felicitas piscationis” — mint a király maga írja. így hát joggal jegyezhette fel a XV. század végi Esztergom gyakori vendége, Galeotto Marzio, a jeles humanista: vizeink any- nyira teli vannak hallal, hogy az itt lakó nép - a magyarok - szerint folyóiknak csak kétharmad része víz, a többi hal! 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom