Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom régi századaiból

a Dunának a Börzsöny és a Visegrádi-hegység közötti áttörési szakasza. Ennek mentén a Dunához, a folyó mindkét partjáról meredek hegyoldalak futnak le.

így hosszú évszázadokon át csak az esztergomi Várhegy alatt, a Garam egykori torkolatával szemben nyílt kedvező lehetőség a folyón való átkelésre. Esztergom révhelyszerű szerepét a rómaiak óta nagy forgalmú útvonalak növelték. Ezen a ponton metszették egymást azok az északról délre és keletről nyugatra tartó ősi útvonalak, amelyeket maga a természet jelölt ki. A révhely az árucsere, a piac, a vásár helyét is meghatározta. Az egyes útvonalak távoli vidékekkel kötötték össze a tájat, és felpezsdítették gazdasági életét. Az északról a Garam völgyébe ereszkedő út számára a dörög— pilisvörösvári törésvonal dél felé kényelmes, jól járható terepet nyitott Buda felé. Ezt keresztezte a Duna mentén keletről nyugatra, Bécs felé vezető, ugyancsak évszázados útvonal: a rómaiak Via Ulpia Traianaja. Mindkettő minden időben fontos kereskedelmi és hadi út volt. Békés korszakokban a kereskedők karavánjainak, háborús időkben az átvonuló seregeknek a lármájától volt hangos e vidék.

Kedvező forgalmi helyzeténél fogva a középkori Esztergom vásárváros szerepe is korán kibontakozott. A kora középkorban — a tatárjárás előtt — frank, vallon, lombard“, orosz, zsidó és német kereskedők messzi tájakról, Bizánc, Kijev, Regensburg vidékéről és a Rajnán túlról szárazföldi és vízi úton szállított értékes portékáikat kínálták eladásra Magyarország akkori fővárosának nyüzsgő piacán.

A tatárjárás után aztán Buda, az új főváros el- és átvette Esztergomtól a távolsági kereskedelemben betöltött döntő szerepét. Ám az itt érintkező természetes tájak — hegyvidék, erdők, vizek, síkságok — terményei és a város kézműiparosainak portékái, ha csökkent mértékben is, századokon át, egészen a török korig tovább éltették az esztergomi vásárokat.

A település életében hosszú időn keresztül fontos védelmi szerepet töltött be az esztergomi vár. Építésére szinte ajánlta magát a meredek, sziklás esztergomi Várhegy. Bércei bástyaként magasodnak a Duna fölé. Az itt emelt római refúgium, erődített tábor— középkori várunk elődje — a pannóniai limes védelmi láncának fontos része, a lánc egyik lakatja volt. A későbbi vár védőbástyája a Dunakanyarnak és a Budára vezető dörög—pilisvörösvári útvonalnak; a Duna és a Garam-torkolat középkori kulcserődje.

20