Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
A táj már említett természetes gazdagságához tartoztak a Várhegy és a Szent Tamás-hegy lábánál felbukkanó hévizek is. A várost keletről félkörben szegélyező domboldalak lankái pedig — már a rómaiak kora óta — jó szőlőnevelő területek voltak. Az alacsony folyami teraszon kialakult város számára a Kis-Duna a vízimalmok sokaságának állandó hajtóerőt, télidőben jégmentes, jó kikötőt, a tímároknak ipari vizet biztosított. A Kis-Duna alsó szakaszába hévizek ömlöttek; itt még kemény telek idején is nehezen fagyott be a víz. A Kis-Duna volt a félkörívben fallal körülvett város nyugati természetes védelmi vonala. Ide vonultak a halászok is, az őskortól — máig. Az őskori népek közül Esztergom táján s a Duna mentén leghosszabb ideig a kelták uralma tartott. Itt élő törzseik — mint említettem — az eraviszkuszok és az azalok voltak. A kelták az időszámításunk előtti IV. században jelentek meg ezen a vidéken. Magas műveltségű, a féhiművességben is járatos emberek voltak. Ok alkalmazták először a cserépedények agyagkorongon való megformálásának technikáját. A kelták osztályokra tagolt társadalomban éltek. Kereskedőik dél felé lejutottak Nagy Sándor birodalmáig, és a makedónokkal is élénk kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki. Ennek során a helyi kelta mesterek lemásolták Nagy Sándor arany és ezüst drachmáit, és országunk területén elsőkként vertek pénzt. Esztergomban is számos kelta — úgynevezett barbár - pénzveret került elő, beszédes jeleként e hatalmas, ez időben szinte egész Közép-Európát átfogó kelta műveltségnek. Tájunk velük, a kelták törzseivel lépett az írott történetírás fényébe. És bár saját írásuk nem maradt fenn, róluk már az ókor írott kútfői is megemlékeznek. A rómaiak hódításakor csak politikai hatalmuk tört meg, etnikumuk romanizálódott. Róma célja a Dunántúl meghódításával az volt, hogy a Duna természetes határvonalával, a limesszel biztosítsa a birodalmat a népvándorlás — északról dél felé áramló — űj, nyers erejű népeivel szemben. E hódítással egyidejűleg kezdődött el a rómaiak által itt talált s meghódított kelták „rómaiasításának” — a romanizáció- nak — több évszázados folyamata. Számos más emlékkel együtt erről tanúskodik néhány esztergomi római kori sírkő. Esztergomban őrzik a hétéves korában elhunyt Solvának, Jucundus azal törzsbeli romanizált kelta főember (Jucundus, princeps Azaliorum) leánykájának sírkőtöredékét. Római kori azal sírkő került felszínre a közeli Sárisápon, de ugyanezt tanúsítják a szentgyörgymezei Duna-parton 21
