Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
nak maradványait. (A Helembai-szigeti halászok jeltelen sírjait 1958-ban tárta fel Trogmayer Ottó, Méri István és Kovalovszki Júlia.) Télen a Duna jéghídja kötötte össze a jobb és bal partot. A halban gazdag Dunánál semmivel sem volt szegényebb a Pilis vadállománya. A Dunának még a múlt században Komáromig feljutó legnagyobb óriáshala, a magyarul víziborjúnak is nevezett, olykor tonnányi súlyúra felhízó viza a középkorban ugyanolyan gyakori volt, mint a Pilis bölénye és az őstulok, vagy a Pilis, a Börzsöny és a Gerecse szarvasa, vadkanja. Az erdők fája, az építkezés hajdani egyetlen nyersanyaga mellett a Duna menti hegyek ún. kiscelli agyaga az őskortól cserépedények formálását és égetését tette lehetővé. A rómaiak idején pedig már téglát is égettek belőle. A pilisi mészkőbányáknak a római kor embere látta komoly hasznát, noha — őskori mészbetétes edények tanúsítják a pilisi meszet már az építészetben való alkalmazása előtt is hasznosította a táj őskori lakója. E „kincsek” mellett a Duna menti síkság bőven termő földjei kárpótolták az őskor emberét a fémbányák hiányáért, és megteremtették az állandó letelepedés lehetőségét. Azt látjuk: a kutatás értékes őskori és ókori lakótelepeket talált Esztergom területén is. Mégpedig a felső Kis-Duna-parton, a Várhegy mélyebb kultúrrétegeiben, a határőr-laktanya alapozásakor, a Barát-kútnál, a Cserepes-völgyben, a Búbánat-völgy torkolatánál, a Szamár-hegyen és a Borz-hegyen is. A környéken Süttő, Piszke, Lábatlan, Nyergesújfalu, Pilismarót, Uny, Dorog ősrégészeti leletanyaga a rézkor, a bronzkor, a korai vaskor és a java vaskor emlékeivel azt bizonyította, hogy az ősi kultúrák minden időszakának embere megélt e vidéken. A süttői őskori halomsírok — a tumulusok — régészeti anyaga, az únyi leletek az esztergomi Balassa Bálint Múzeumot hazánk egyik legértékesebb ősrégészeti gyűjteményévé avatják. Ezen az ősi idők óta lakott területen sok kedvező természeti tényező támogatta az emberi lakóhelyek telepeit, majd a városalapítást. A Duna kisalföldi szakaszán aránylag kevés volt a jó átkelőhely. Ilyen révhely volt a mai Pozsony, Győr, Komárom, Esztergom és Visegrád helyén. Később valamennyit várral erősítették meg. Esztergom mellett a mocsaras, járhatatlan táti-síkságnál még lassan és szélesen hömpölygő Duna kissé összeszűkül. Itt kezdődik 19
