Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom a magyar varosok élén

48. Barbarossa Frigyes császár keresztesei utat vágnak a magyar erdőkben, 1189-ben. (Miniatűra-részlet egy Bernben őrzött XII—XIII. századi kódexből)

Grane-nak neveznek, s amely a magyaroknak fővárosa, a király ezer katonája kíséretében elébe ment, s őt nemcsak a vendégnek járó, de hivatalos tisztességgel is fogadta. A császár pedig négy napon át időzött itt, s vezérei tanácsára, a sereg szokatlan sokasága miatt, annak szilárd és biztos békességét esküvel pecsételte meg. A királyné (III. Béla neje, Margit, VII. Lajos francia király leánya) pedig a császár úrnak egy gyönyörű sátrat adományozott, azt mind székében, mind hosszában skarláttal vonatta be, továbbá megajándékozta őt egy nyoszolyával, értékes mívű párnával és takaróval, valamint egy elefántcsontból való karosszékkel és vánkossal, amelyek olyan ékesek voltak, hogy azt elmondani is képtelenség. És nehogy minden elgondolható gyönyörűségben hiány legyen, még egy kis fehér vadászkutya alakja is ott futott a szőnyegen. Ezután a királyné azzal a kéréssel fordult a császárhoz: ő járjon közre (Béla) királynál a királynak immár tizenegy éve raboskodó öccse (a pártütő Géza) kiszabadítása érdekében. A király pedig annyi tisztelettel viseltetett a császár iránt, semmiben sem akart néki ellentmondani, s öccsét nemcsak szabadon bocsátotta, hanem még kétezer katonát is adott néki, hogy azok előkészítsék az utakat, s a császár előtt járjanak . . .” A krónikások feljegyezték: III. Béla a Frigyes császárral érkező

160