Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
80000 éves, ún. „Szeleta kultúra” korából ismertek. Ez és az utána következő hosszú időszak a jégkor vége. A jégkori ember még nem ismerte a termelőmunkát. Eleimét vadászattal és gyűjtögetéssel szerezte meg. Eakhelyei a hegyek barlangjai voltak. Ezekből nemcsak használati tárgyai kerülnek elő, hanem az általa elejtett és elfogyasztott vadak csontjai is, amelyeket szerszámok készítésére használt fel. E leletekből megismerjük a vidék régi állatvilágát. Az ősember tűzhelyéből származó, elszenesedett famaradványok pedig a régi növényvilágról tanúskodnak. A leletekből kitűnik, hogy a jégkorszaknak nemcsak igen hideg évezredei voltak, hanem a mai éghajlatunknál olykor melegebb, szubtropikus időszakai is, amikor délszaki növények nyíltak e tájon, orrszarvúak, elefántfélék, vízilovak éltek itt, s az erdők mélyén tigris és párduc leselkedett. A „Szeleta kultúra” leletei a Pilisszentlélekhez tartozó Bivak- barlangból és a pilisszántói Kőfülkéből kerültek elő. Készítőik az akkor gyakori barlangi medvét, óriásgímet vadászták legszívesebben. Az őskőkor későbbi szakaszában, 15—20 000 éve élt ősemberősünk (lelőhelyei: Pilismarót, Basaharc, Pilisszentlélek—Bivak- barlang, Dömös) leggyakoribb vadászzsákmánya a vadló, taránd- szarvas, mósuszökör és a mammut volt. A pilisszántói Kőfülkét és a kiskevélyi barlangot - az őskőkor végén „a pilisszántói kultúra” keleti eredetű népe lakta. A Kőfülkében talált 1400 tarándszarvas-maradvány nemcsak azt mutatja, hogy elsősorban erre a vadra vadásztak, de azt is, hogy ez a hely nem átmeneti vadásztanya, hanem hosszú ideig használt lakóbarlang volt. Míg az őskőkor embere élelmét elsősorban halászattal, gyűjtögetéssel és vadászattal szerezte meg, az újkőkortól (csiszolt kőkor) 14 1. Mammutfogak. Lelet Esztergom határából
