Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom régi századaiból

2. Bronzkori kultikus szobrok (Nyergesújfalu) és mészbetétes edények (Esztergom)

kezdve — a földművelés és állattenyésztés elterjedésével — a vadászat vesztett jelentőségéből. Ám kiegészítő élelemszerző forrásként egészen a középkorig megmaradt.

Az újkőkorból, a réz-, bronz- és vaskorból a Pilis területén számtalan emberi település nyomát ismerjük. A régészeti feltárások a maihoz közel álló állat- és növényvilág maradványait hozták napfényre.

A késő bronzkor és kora vaskor — erdei állattartással foglalkozó — embere különösen kedvelte az erdős hegyvidéket. A Pilis területén sok helyen megtaláljuk településük helyét. Ezeket sáncokkal védelmezték meg. Ilyen nagyméretű földvár maradványa van a dömösi Árpádvár hegycsúcsa körül; erődített településük volt a Hideglelős-keresztnél, a Hosszúhegy platóján (Basaharc s a Hideglelős-kereszt között), és a dorogi Kősziklánál is.

3/a Kelta lándzsa és összehajlított kard (Esztergom-Pilismarót határából). 1. e. II—I. század