Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

42. Az esztergomi Latinváros pecsétnyomója, XIII. század

századi, latin (román) népcsaládból eredő esztergomi latinusokat a század második felére Rajnán inneni németek váltották fel. Ez az állítás esztergomi vonatkozásban nem igazolt. Mégis maga az általános folyamat kétségtelenül bizonyos: latinus csupán néhány román kori városunk polgársága volt. IV. Béla király viszont tatárjárás utáni városépítéseit zömmel germán népek ivadékaival valósította meg.

Pleidell Ambrus Esztergom — s néhány latinvárosunk — latinjait a pannóniai rómaiság maradékának vélte. Álláspontját nem igazolja a történetírás. Konrad Schünemann berlini kutató elutasította Pleidell nézetét, és szerintem helyesen arra mutatott rá, hogy nyugati frankokat (vallonokat, franciákat) fed Esztergom latinusainak e gyűjtőneve. Schünemann viszont abban téved, hogy csak a nyugati frankokat fogadja el latinusoknak, az itáliaiakat nem. Holott arra - épp az esztergomi latinusokkal kapcsolatban — már a XIII. századi Rogerius is utal, hogy ezek az emberek részben franciák, részben pedig lombardok (itáliaiak) voltak. A kortárs Rogerius állítását, a XX. századi, enyhén germanizáló Schünemann ellenében okleveles adataink is igazolják.

Schünemann nacionalista történetszemléletének megfelelően abból a premisszából indult ki. hogy Esztergom és a többi korai magyar város is a német várostípusok mintájára bontakozott ki.

Balogh Albin részben Bárczi Géza munkája nyomán — részletesebben foglalkozott azzal a középkori liége-i hagyománnyal,

138