Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

391a Boltozati zárókő az Isten báránya 39\b A boltozati zárókő oldalnézete

alakjával a Királyi város Szent Lőrinc- templomából, XIV. század

tani), hogy például a Széchényi tér* nyugati házsora alatt meglévő egyik-másik — középkori eredetű — pinceépítmény a XIII XIV. században még földszint volt! (Azóta föltöltődött — amit ma elég nehéz elképzelni a járókelőnek.)

A szent királyok korának Esztergoma — a Királyi város — a késő bronzkor, a kelták, majd a rómaiak települési maradványain, előzményein nyugodott. Egy — a Mártírok útja, a régi Szent Lőrinc utca 22. sz. ház alatt talált — VIII IX. századi frank fegyver- lelet arról tudósít, hogy Nagy Károlynak az avarokat 790 és 800 között legyőző frankjai gyakorta megfordultak a későbbi esztergomi Királyi város helyén. Lándzsáik az avarok megtörésének anyagi bizonyítékai.

Maga a Királyi város — Civitas Strigoniensis — királyi birtok volt.

Lakossága — talán már a XI. századtól — két különböző helyzetű és származású rétegből állt. Egyik részük kiváltságos kereskedő, latinus vendégpolgár, a másik: a királyok (utóbb a káptalan) udvar- noka, királyi szolgálónép.

Ez a magyarázata annak is, hogy a városnak már a XI—XII.

* A teret nem Széchenyi Istvánról, hanem Széchényi György érsekről nevezték el.

132