Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

40. A román kori Szent Lőrinc-templom szentélyének feltárása az 1890-es években (a mai Széchényi tér nyugati házai előtt)

században két — ha ugyan nem három — plébániatemploma van. A távolsági kalmárok, hajósok és útonjárók védőszentje Mirai Szent Miklós püspök — „Mikulás”; temploma a latinusoké. A magyar király szolgálónépei, az udvarnokok a Szent Lőrinc-plébániatemp- lom körletébe tartoznak. (De állt már hamarosan Szent Péter egyháza is.)

Esztergom alighanem már a XL században — tán elsőként — kapja meg az árumegállítás, az útkényszer szerfelett jövedelmes jogát. Itt köteles vámoltatni s eladásra felkínálni portékáját minden Magyarországra érkező kalmár. S mind a király, mind Esztergom polgára gyakorolhatja elővételi jogát.

Ezen a monopolisztikus helyzeten a királyok maguk ütnek csorbát azzal, hogy az 1170—80-as években az esztergomi vámjövedelmeket a káptalannak engedik át. Ezt a káptalani jogszerzést városi területszerzések is követik.

A Királyi város északi — a Várhoz közelebb eső — részén Imre király adománylevele szerint a XII—XIII. század fordulójától mind több és, több királyi udvarnoki telek és ház került a király

133