Zádori Ev. János: Pázmány Péter szobra Esztergomban (1883)

9

Ha valaha szónok romoknak prédikált, az Pázmány volt, mikor Kassán 1601. föllépett. Ezen idő volt a protestantismus zenitje hazánkban, s főleg Kassán, hoijnét uralkodott a Duna, Tisza tájain. A lelki anyagi eszközök birtokában lévén, teljes uralomra tett készületeket, mert nem egyensúlyt akart létrehozni, hanem inkább a hatalom áthelyezését akarta. A katholikus egyház úgyszólván megmere- vült; olyan volt mint a föld, melynek termékeny részét elmosta az árviz, a már 80 éves török uralom. 11a pedig a talajhoz jutunk, az rendesen terméketlen. Pázmány előtt csupa szárnycsattogtatás az egész irodalmi működés; ő volt ama sas, kitől megijedtek a baglyok, vércsék, keselyük s ha nem bújtak el odúikba, megtépászta irgalmatlanul.

Pázmány föllépésében nevezetes körülmény, hogy irodalmi és hittérítői vagyis szónoki pályáját egyszerre kezdette meg. És mint ekkor, úgy egész életén át az irodalmi tevékenységet, a gyakorlati hatással szoros kapcsolatba hozta, amazt ennek alárendelni, ezt amaz által biztosítani óhajtotta. Eladdig megvetették az irodalmat, mint akár Japánban. Azonkívül figyelemmel kisérte az ellenséges állás és irodalom minden mozzanatát, mert sokáig és nagy szorgalommal készült a kath. és prot. hittani irodalom ismerésére, melyet prédikáezióiban és műveiben fényesen kitüntetett, és szerencsésen felhasznált. Maga írja egyik munkájának elején: „valamit előhozok az uj tanító atyafiak írásiból, azt én saját könyvükből irom le. Es ha valaki különben találja, ezután is bár orczámra térjen. Mert ugyanis sok időtől fogva olvasom az uj tanítók Írásait, hogy minden tudományuk és rókalyukuknak végére mehessek.“ (Tíz bizonyság.)

Az élő szó és a toll hatalmas fegyvereivel küzdeni az uj tanoknak nem kiirtásáért, hanem követőinek felvilágosításáért az igazság által, ez volt