Zádori Ev. János: Pázmány Péter szobra Esztergomban (1883)

10

Pázmány munkásságának feladata, életének czélja. Ebbéli elhatározásában igen erős akadályul szolgált azon körülmény, hogy mig a pártosok törekvéseiket azonosították a nemzeti szellemmel, s így a nemzetiség varázsával is hatottak, Pázmányt hazaszeretete, a hazának nyomorult állapota, a Habs- burgház hiveihez terelte, mert csak ezeknek európai összeköttetéseinél fogva remélte hazája majdani fel- szabadulását. Ezen politikai exigentia, ezen hazafiúi elhatározása sokszor úgy fordult, élesült, mint a haladás, szellemi hódítás elé állított akadály. Milyen lett volna az eredmény, ha vallási hódításai mögé állíthatta volna a nemzetiség, az ország önálló államiságának varázslatos eszméjét, ha szónoklatának az országos függetlenség lett volna diapason-ja; —- amint azt tették a protestánsok és számos ember e czimek alatt szegődött hozzájok! ? Mert az emberek úgy vannak alkotva, hogy az agyrémektől jobban félnek, mint a valódi veszedelemtől ; aminek teste van azzal megvívnak, de eszöket vesztik a a phantom alatt. Ilyen volt az ország függetlensége utáni vágy.

De ezen akadályt is legyőzte azon rendkívüli erő, melylyel rendelkezett, s mely fényesen tündök- lik szentbeszédeiben. Pázmány egybefoglal tudományt, hogy megtöltse az észt, megragadja a szónoki alakokat, hogy fölgerjeszsze a szív indulatait. A szentirás, az atyák és a világi tudomány csaknem egyenlő mértékben szállítják az érveket. A pogány bölcsek használatát avval igazolja: „mert nagy vigasztalására szolgál a keresztényeknek, ha látják, hogy a természetes ész szavai után induló pogány bölcsek, ugyanazt tanították az erkölcsökről, mit a kér. vallás is követel.“ Mind a három tekintetben egyenlően sublimis.

Midőn tanít, az eszmét szabatosan, világosan, előadja, bebizonyítja, hasonlatokkal szint, éle