Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
levegősség fokozása érdekében történt volna. A kupola külső héja- zatát Hild rézlemezekkel készíttette, amelyek száz évig nagyjából hibátlanul helytálltak, és csak a második világháborúban keletkezett károk miatt kellett kicserélni őket. A hatalmas épület messzeható jelvényét, a kupolán elhelyezett keresztet, 1845 augusztusában Ko- pácsy prímás tűzette fel. A székesegyház — már hangoztatott — tudatosan zárt épülettömbként tartott külsejét mértéktartó szobrász! dísz gazdagítja. A főhomlokzaton és az oszlopdobon szabadon kibontakozó oszlopok meg a pillérek fejezeteinek szobrászi kiképzésén kívül a főbejárat két oldalát Nagy Lajos király és Telegdi Csanád esztergomi érsek (Kiss György alkotásai), valamint Hunyadi János és Szécsi Dénes szobrai díszítik, amelyeket a prímási címerekkel egyetemben 1874— 1878 között Johann Hutterer bécsi szobrász készített. A Dunára néző, nyugati homlokzat párkányán Szent Péter és Pál apostol, valamint Szent István és Szent László szobra áll. A vallás allegóriáját ábrázoló, középen elhelyezett szoborral egyetemben 1841—1845 között Marco Casagrande készítette őket. E négy kőszobrot — mivel súlyuk a fal állagát veszélyeztette — 1901-ben három, Kiss György készítette fémszoborra cserélték ki. A homlokzat középső bejáratának két oldalán is eredetileg Casagrande-reliefek (Szent István felajánlja a koronát, illetve Szent László mint a keresztes hadak vezére) szerepeltek, ő készítette az ívnyílás két oldalához simuló lebegő angyalok reliefjét is. A szobrok tartózkodó, fegyelmezett kompozíciója nem zavarja, sőt még jobban érvényre juttatja a finom építészeti alkotást, amellyel művészi kvalitás szempontjából egyébként sem tudnak versenyezni. Az oszlopsor ünnepélyes crescendó- jával kiemelt főhomlokzaton érthető módon még kevesebb szobrászi dísz szerepelhetett. Itt találjuk a bécsi Johann Meixner reliefjét: Zacheus elhívatását, ugyanő készítette az oldaltornyok árkádjai alatti reliefeket is. Ezek közül az egyik a templom alapkőletételét, a másik felszentelését ábrázolja. Már ez is jellemző a XIX. század folyamán bekövetkezett változásokra: mindjobban előtérbe kerülnek az aktuális események — nem riadva vissza a hízelgéstől sem —, és háttérbe szorulnak a bibliai jelenetek. A székesegyház külsejének e most említett részletei jórészt a Hild halála utáni, Lippert József építész vezetése alatt álló építési szakaszhoz tartoznak, amikor az oszlopcsarnok, valamint a még hiányzó déli torony építése is befejeződött. Hild terveit e tekintetben eléggé tiszteletben tartották, és az is leszögezhető, hogy a szerényebb meny19
