Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
nyiségű és igényű szobrászi dísz nem csökkenti az épület szépségét. A székesegyház eszmei mondanivalóját — az ünnepélyes méltóságot és reprezentációt, az áhítatkeltést, a belépésre hívogatást — az építészet a maga eszközeivel, a maga nyelvén fejezi ki. A szobrok nyújtotta kísérőszólamra mind kevesebb szükség van, ami a XIX. század közepének Európa-szerte megfigyelhető tünetei közé tartozik. Amíg az épület külseje — miként hangsúlyoztuk — a késő befejezés ellenére nagyjában követi a végső fokon Hildtől származó elgondolást, addig a székesegyház belseje sokkal erősebben érezteti az időközben bekövetkezett ízlésváltozást. A templombelső hivalkodóan gazdag kiképzése, kissé fagyos pompája a Hild utáni építési szakasz ízléséről tanúskodik. Ennek tudható be — és ez nem is tagadható —, hogy sokan főleg a templombelső hűvös és feszes kialakítását érzékelik elsősorban, és ennek következtében az épület értékét is kissé félreismerik. Csak ha felülemelkedünk az első benyomás kissé tolakodó gazdagságán, a képzőművészeti alkotások szinte fárasztó tarkaságán, csak akkor érzékelhetjük zavartalanul a belső kiképzés építészeti szépségeit. E belső kiképzés fő elemeit a talapzatról emelkedő, sima törzsű korinthoszi pillérek képezik, amelyek a főpárkányt hordozzák, s az 12 egész templombelsőben alkalmazott szürke márványstukkó még fokozza az oszlopok méltóságteljes egyöntetűségét. Gazdagodás csak az oltároknál lép fel, ahol szabadon kibontakozó oszloppárok szerepelnek. Ezt az építészet alapelemeiből alkotott tagolást a bejárati szakasz, illetve a szentély fölé boruló kazettás dongaboltozat tetőzi be. Az egyes szakaszokat a kupolával boltozott, hatalmas középső téregységtől egy-egy kazettás díszű heveder választja el. A kereszthajókat ugyancsak dongaboltozat fedi, s a zárófal felső részén elhe- 13 lyezett félkörívű nagy ablaknyílás megfelelő hangsúlyt ad az alatta elhelyezett oltárnak, és természetes világítást biztosít az egész térrésznek. A váltakozó boltozási magasságok és módozatok nemcsak a belső tér hatását emelik, hanem előkészítenek a leghangsúlyosabb belső térrészre: a kupola alatt elhelyezkedő hatalmas centrális térre is. Masszív falpilléreken nyugvó csegelyek vezetnek át a kör alapú dobhoz, amelynek szép betűkből alkotott körülfutó felirata a zárt kört hangsúlyozza. Még a kissé zsúfolt és száraz formaalakítású festői díszítés sem fátyolozza el a nagyméretű, a felfelé törést kifejező hatalmas kupola által keltett ünnepélyes hatást. 16 A főbejáraton belépőt a templombelsőben a Meixner bronzszínű 20