Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)

a rálátást a székesegyházra — fokozottan követelték áthelyezését.

Az 1822 áprilisában megtörtént ünnepélyes alapkőletétel után Packh mindenekelőtt a kápolna kriptáját helyezte át az új területre — ez a munka két év alatt elkészült —, majd 1823-ban megindult a kápolna lebontása is, amit néhány hónap múlva be is fejeztek. Ezt a munkát — minden követ pontosan megjelölve — Packh nagy gonddal végezte, amiért elismeréssel kell őt illetnünk, hisz e tekintetben nem egy későbbi követőjét túlszárnyalta. Sajnálatos azonban, hogy elsősorban a székesegyház egységes kiképzését tartotta szem előtt, s így érzéketlen maradt a kápolna keletelése, valamint az eredeti főhomlokzat kérdésében. így a főhomlokzat a munkálatok folyamán el is tűnt, néhány finom párkányrészletét az altemplomban helyezték el.

Ez a gondolat — főleg a kápolna keletelésének megváltoztatása — Packhtól származhatott, mégis a szétbontás alkalmával készített számos részletrajz bizonyítja legjobban, milyen nagyra értékelte a hazai reneszánsz e kiemelkedő remekét, és milyen gonddal és felelősséggel végezte az áthelyezés munkáját.

Sajnos még nem ismerjük Packh terveit, amelyeket a székesegyház építésének megindításához készíthetett. Lehet, hogy jórészt a már meglevő tervekre támaszkodott — amelyeken az említett kisebb változtatásokat végezte el —, de az is lehet, hogy néhány új gondolata érdekében új terveket készített, amelyeket az Országos Építészeti Igazgatósághoz küldött. (Erre következtethetünk az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban látható terveiből, amelyek a mai székesegyház számos jellegzetességét magukon hordják, ami arra vall, hogy terveinek fontos szerepük volt a székesegyház mai alakjának végleges kialakításában.) A székesegyház építése szépen haladt előre Packh irányítása alatt; először a jobb oldali első oldalkápolna készült el, amelyet Szent István vértanú tiszteletére kívántak felszentelni, majd elkészült a kupolatartó dob egyik boltíve; jó ütemben folyt a kanonoki házak építése is. Rudnay gondosságára jellemző, hogy idejében kívánt gondoskodni a Szent István-kápolna oltáráról is, amit Ferenczy Istvánnal akart elkészíttetni, akinek életében ez volt az egyetlen hivatalos megbízatása. E megbízásnak mindkét félre jellemző előzményei voltak: Ferenczy 1823-ban, még egészen ismeretlenül fordult Rómából a prímáshoz, és jelentkezett két kerubalak elkészítésére. A gipszmodelleket — amelyek elpusztultak — a jelek szerint el is küldte Esztergomba. Követelései miatt e megbízásból nem lett ugyan semmi, de hazatérésekor Ferenczy felkereste Rudnayt, aki látszólag nem neheztelt rá, és megbízta a Szent István vértanú-oltár, 19

12