Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)

sőt saját mellképe elkészítésével is. így Ferenczy még Rudnay halála után is elég jelentős összeget vett fel a Rudnaynak végzett munkákért.

Rudnay prímás gyors ütemben akarta befejezni az élete fő művének tekintett székesegyház belső díszítését. Az István-kápolna számára 1824-ben megrendelte — az elhunyt testvéreinek megbízásából — a modenai Giuseppe Pisaninál a korán elhunyt Károly Ambrus 18 prímás síremlékét, amelyet 1826-ban a sírboltban, majd az István- kápolna teljes befejezése után, 1831-ben a kápolnában állítottak fel. 1823-ban megbízta Andreas Schrott bécsi kőfaragót, hogy a sírbolt lépcsőfeljáratára két allegorikus alakot készítsen, majd megrendelte az egri születésű Hess János Mihály festőnél —aki Bécsből ajánlotta fel szolgálatait — a főoltárképet: Szent István király megkeresztelését. A mű 1824—1827 közt el is készült, de sohasem került eredeti helyére, a főoltárra, mert az időközben bekövetkezett építési módosítás megváltoztatta a méreteket, így a festmény — megcsonkítot- tan — a székesegyház főkáptalani tanácstermébe került. A prímás tehát nagyon aktívan és körültekintően foglalkozott terve kivitelével, amelynek befejezését azonban nem érhette meg. 1831-ben váratlanul bekövetkezett halála az építés szempontjából nagy csapás volt. Hiába tájékoztatták Packh vázlatai az építkezés állásáról a felettes hatóságokat: a munka hosszú ideig szünetelt. Nemcsak a széküresedés akadályozta a munka folytatását, hanem az is, hogy a felügyeletet gyakorló Országos Építészeti Igazgatóság — amely a magyar királyi kamarának és a bécsi udvari Építészeti Hivatalnak volt alárendelve — nem mert semmilyen kérdésben sem dönteni, noha megtartotta vezető építészként Packhot. Nagyon valószínű, hogy a prímás halálával keletkezett — az anyagi források elapadásával is kapcsolatos — nehézségek miatt Packh újabb, kevésbé költséges tervet is készített, és így jutott az építkezés újabb fordulata a bécsi építészeti főigazgató, Pietro Nobile tudomására, aki 24 lapból álló sorozattal sietett szolgálatait felajánlani. Az 1834-ből keltezett tervsorozat Bécsben és Esztergomban egyaránt megmaradt, és arra vall, hogy a neves építészt nagyon érdekelte ez az — akkor egyetlen — nagy feladat, és homlokzatmegoldási változatai már a klasszicizmuson túlmutatva, a romantika, illetve a korai historizmus jeleit is magukon viselik. Másrészt súlyos és nehézkes arányaik, kevés fantáziát tükröző megoldásuk azt mutatja, hogy Nobile — aki talán nem is járt a helyszínen — eléggé idegenül, kívülről közelített a feladathoz.

Végre 1838-ban Kopácsy József veszprémi püspök személyében

13