Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palota helye az esztergomi Várhegyen
A PALOTA HELYE AZ ESZTERGOMI VARHEGYEN A középkor folyamán az esztergomi Várhegy platóján több épületegyüttes foglalt helyet. A déli sasbérchez húzódva épült meg több fázisban a palota, a középsó' 8-10 méteres relatív kiemelkedésen állt az ősi Szent István vértanú kápolnája és a Boldog- ságos Szűznek és Szent Adalbertnek szentelt székesegyház, körbevéve kápolnákkal, közelében a káptalan intézményi épületeivel. Északon a Várhegyen pedig a királyi korszak idején épített érseki palota, őrségi épületek, ispotály állt. A Várhegyet a Duna felől a természetes hegyoldal meredélye védte, egyébként körös-körül fal és árokrendszer övezte. A lábainál fekvő Vízivárost a vár urait szolgáló népek lakták, s ennek falrendszere ösz- szekapcsolódott a vár védműveivel. A várba egyetlen kocsifelhajtós kapun át lehetett bejutni, egy gyalogosát pedig a Vízivárosból vezetett fel, mindkettő a mai látogatónak is útvonala lehet. A 19. század első harmada hozta azt a jelentős változást, amellyel a középkori várhegyi topográfia teljesen átalakult: nagyszabású tervek alapján az új érseki székhely kiépülését, a Bazilika felépítését tervezték (1. kép). Ezzel eltűnt volna a magyar királyok és érsekek palotájának minden maradványa. Az esztergomi palota sokáig törökkori ágyúbástya, barokk kaszárnya és a felében fennálló román kori épületek küllemét hordozta, míg a 20. század első harmadában Lépőid Antal prelátus kanonok történeti kutatásai rá nem világítottak a késő középkori esztergomi érseki palota egykori pompájára (2. kép). Valójában állagvédelmi célból indultak munkálatok 1934-ben, s a kezdetkor még nem is sejtették, milyen gazdag eredményű feltárás előtt állnak. Az ágyúbástya - akkori nevén Lipót-bástya - feltöltésébe beleásva egy reneszánsz kőbábos korláttal ellátott lépcsőre bukkantak. Azonnal értesítették a Műemlékek Országos Bizottságát, amely ezután átvette a munkák irányítását (3. kép). A lépcső végén előtűnt egy román kori bélletes kapuzat szinte épségben. Gerevich Tibor, a MOB elnöke szinte lázba jött, mivel éppen hazánk román kori emlékeit összefoglaló nagy munkájának megírása előtt állt. Az esztergomi középkori királyi lakhely feltárása, törmelékből való kiszabadítása és egyúttal megindított restaurálása 1938-ig tartott, és Szent István király halálának 900. évfordulójára meg is történt. A helyreállítás Lux Géza építész irányítása és tervei szerint készült. Mindez nem valósulhatott meg az állandóan a helyszínen dolgozó Várnai Dezső építész kitartó közreműködése nélkül. Munkájuk eredménye a ma is látható, vármúzeumként bejárható palota. Az egykori magánkápolna mennyezetét a lehullott boltozati bordák visszaépítése segítségével hitelesen újraboltozták. 1. kép. Az esztergomi „Magyar Sión” teljes kiépítésének terve. Az eredeti koncepció Kühnel Pál terve, a litográfián már a Hild-féle kupolával és portikuszos előcsarnokkal aktualizált változat látható 2. kép. A palota régi terme, amelyet Szent István szülőhelyének tartva az 1860-as években kápolnává formáltak (fotó: Várnai Rezső, Magyar Építészeti Múzeum) 7
