Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A gyakorlati rekonstrukció alapjai és lehetőségei
bításnak”, de ha nem lehet ellenállni, illetve megfogalmazódhat mindig erre bátorító kihívás, akkor is a lehető legnagyobb tudományos apparátust kell mögéje felsorakoztatni.118 A rekonstrukciót csak tudományos háttérrel igazolva lehet értékelhetően kidolgozni. Ebből mindjárt adódik, hogy az alkotói folyamatban az elméleti rekonstrukció az első. Sajnálatosan sokan tekintik az elméleti rekonstrukciót helyreállítási tervnek, és szeretnék látni a megépített elméleti rekonstrukciót. Ezek az óhajok azonban nagy tévedések. Az elméleti rekonstrukció módszerét érdemes ezért először tisztázni. Ezek után kell tisztázni az elméleti rekonstrukció szerepét a műemlékvédelmi gyakorlatra fordításban, és az elméleti rekonstrukció által felmutatott lehetőségek alkalmazását a helyre- állítási tervezésben. A lakótorony tömege A torony alapterülete a tövénél hitelesen leolvasható, mérhető. Hatalmas ötszög alakú torony volt, de nem ismerjük pontosan az egykori teljes magasságát. Az biztos, hogy zömök volt. A mai palota múzeumi területe az első szintje, amelyet római keresztboltozat típusú szerkezettel boltoztak be. Efölött - a studiolóból induló kislépcső tanúsága szerint - kellett még lennie egy lakószintnek, amely már talán sík, gerendamennyezetes volt. A nagylépcső viszont bizonyára még egy magasabb, védelmi szintre vezetett fel. Ez a három szint biztosra vehető, mert a félig leomlott tornyot Meyerpeck metszetén is így értékelhetjük. A régi ábrázolások a rombolások után megmaradt jellegzetes középfal-kéményeket jól mutatják. Mindegyik megegyezik abban, hogy igen magas, tehát a korban szokásos, legalább 45- 50°-os meredekségű toronytetőt kell elképzelnünk, amelynek nem csúcsa, hanem rövid gerince lehetett a belső válaszfal vonalában. A boltozatokat kiszerkesztve, a második szint mintegy 3,5 méterrel volt magasabban a mai ágyúbástya-laposte- tőnél. Ezek alapján a Fehér-torony eresze legalább 8-9 méterrel volt magasabban a ma szintnél! A rekonstrukció szempontjából bizonyos magasságot valóban hitelesen lehet megemelni, és erre kell modern módszerekkel új, de mégis a régi meredekséget mutató toronysisakot komponálni. Az előszoba Ez a helyiség nem része az ötszögű torony tömegének, toldaléknak minősül. Mivel boltozásra utaló nyomokat nem lelni, ezért feltételezhetjük, hogy sík gerendamennyezet volt, amelynek tetőszéke a többi toldalékrészhez igazodott. Tudomásunk van másodlagos hasznosításáról, még a középkor végén, amelynek nyomáról előzőleg írtunk: A kváderfalban hosszanti véset, nút látható ma is. A boronafalas német faburkolatos „Stube” mennyezetképzés egyik vállfájának ismerete hoz közelebb a lehetséges fedési módhoz: a mennyezet enyhe ívelését követő gerendák sora közötti deszkázat hosszanti falcsatlakozása számára készítettek ilyen típusú vájatot. A Stube típusú födém rekonstrukciójára itt nincs szükség, Luxék helyreálltása ma is megállja a helyét. A Beatrix-terem Alaprajzi megjelenése nem szabályos négyszög. A négy sarokban háromnegyed oszlopok emelkednek a falszövettel együtt beépítve, többnyire lefaragott akantuszos fejezettel, ezeken a boltozás hevederíveinek indítása értékelhető hosszban magasodik. A boltozat egykori geometriájának kiszerkesztéséhez e hevederívek pontos felmérése segít hozzá. Mivel a terem nem szabályos négyszög alaprajzú, tehát csak egy oldalon lehet szabályos formát követő geometria, a többi torzul. A szerkesztés azt támasztja alá, hogy a kettős kapu felett a falsíkot a boltozás palástja szabályos félkörív alakban metszi, azaz a lünetta szabályos félkör. A hevederbordák indításának irányát a maradványok pontos felmérésével meg lehetett határozni, és ebből a záradék alaprajzra vetített helye is pontosan meghatározható. A hevederborda mérete azonos a kettős kapun át belépve kitárulkozó studiolo Zodiákus-ívének méretével.119 Ez a tény is alátámasztja a már kifejtett véleményt, amely szerint a Beatrix-terem az egységes építési koncepció része, így a kettős kapu eleve belső térbe készült.120 A hiteles maradványok, és az ezekből levont következtetések pontokba szedése alkalmas lehet a rekonstrukció műveletének tudományosságát alátámasztani. Hiteles maradványok:- A helyiség alaprajzi diszpozíciója eredetiben maradt fenn.- Minden sarokban álló háromnegyed oszlopról hevederborda ív indul, mellettük boltsüveg maradványok, amelyek a lünetta ívének indulását mutatják lenyomatszerűen a falsíkon.- A hevederbordák keresztboltozatot alkotnak, a bordaindítások bemérése alapján egy csúcs77
