Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
80. kép. A palota terasza a 80-as évek végi beépítések előtt. A kápolna melletti terasz a függőkért valószínű helye 81. kép. A teraszt tartó ívek a feltáráskor (Várnai Dezső, 1935, OMvH Tervtár, 15734 Isz.) dupla szó valamiféle formája azt sugallja, hogy „kettős” a helyes fordítás. Csakhogy ez a „kettős” értelmezése a duplici-nek a valós helyzeteket értékelve nem illik sehova. Kínálkozik egy matematikai behelyettesítéshez hasonló ötletként az a lehetőség, hogy a „kettős” értelem helyett „függő”-t vegyünk. Akkor a megértési problémák „épületszerűvé” válnak, miszerint a sétálófolyosónak vagy tornácnak (ambulacrum) „függő erkélyei” lennének, a tudós érsek pedig „függőkertet” is létesített volna. Sajnos az ilyesfajta etimologizálásnak nincsen alapja, de a helyettesítési művelet hozzásegít a Vitéz-féle kert, vagy inkább kertek kereséséhez. Eddig a kertet a vár falain kívülre lokalizálták. Főként Krey hadmérnök 1756-ban készített, igen pontos térképének terepábrázolása nyomán. Ezt csak erősítik az 1910-es évek Stephanie-féle rekonstrukciós dom- bormodellek és ábrák.68 Nehéz is a szűk falak közé kertet képzelni. Bonfini leírásában a kertet követően egy nagy kerek torony is szerepel, ahol az érsek szívesen tartózkodott. Krey tereprajzából valamiféle kerek objektum helye vehető ki a Várhegy oldalában, és ez okozta az egyik félremagyarázást. A kerek toronyszerűség alapterülete túl kicsi ahhoz, hogy a leírt funkciók elférhessenek! A kertet nem a falakon kívül kell keresni (80. kép). Ha pontosabban olvassuk Bonfinit, akkor a következő értelmezéssel közelebb kerülünk a helyes fordításhoz: „...és két (vagy függő?) kertet, amelyet (vagy amelyek közül az egyiket) tágas folyosó ékesít, és ezt tornác (vagy sétálóhely) koronázza.” Nincs tehát oszlopcsarnok, de van a tornác-ambulacrum alatti építmény, valamiféle folyosó. Az egyetlen logikus hely a belső palotában kert, azaz függőkért létesítésére a ciszternás terem fölötti tetőterasz, amely ma is terasz. Alatta van a szövegben folyosóként fordított xystis, vagyis a „tágas fedett folyosó” is megtalálható - éppen 15. századi toldalék építményként - két nagy ívezet formájában (81. kép). Az egész megjelenés nagyon emlékeztet a budai vár Cisterna Regia megjelenésére (82. kép). Ott négy hatalmas, tágas ívezeten nyugodott a függőkért tornáca, és szintén volt víztároló is. Budán is csak maradványok vannak az egykori műből. Ugyanerről az esztergomi palotarészről Bonfini legkorábbi német fordítója 1581-ben így ír: ...sampt einer Garten den er mit weiten bedeckten gängen oder Schöpffen un~ obenher mit einem spaciergang gezieret.69 A fedett folyosók (bedeckte Gänge) a latin szöveg tükörfordítása, de a német magyarázatul hozzáette a „Schöpffen” szót, amit „szín”-nck fordíthatunk (a modern der Schopf), mivel tágas és nyitott volt. Maga a folyosó megnevezés nyilván csak megszokott fordulatból került Bonfini tollára, mert a korabeli többszintes tornácoknál a földszint vaskosabb ívei mögött volt átjárható folyosó. De Esztergomban az ívek a falhoz értek, nem lehetett alattuk keresztben átjárni. Használati szempontok nem is indokolták ezt. Az Kezeteken és a meglevő, ciszternás termen nyugvó függőkért alkalmas volt a 16. század elején a Szatmári érsek-féle kőbábos, oszlopos tornác megépítésére, amelyből csak a feljáró lépcsőn maradt néhány töredék.™ A függőkért a világ hét csodája egyikeként vonulhatott be az uralkodói érdeklődés és a „mag- nificentia” kifejezésének körébe. Szemirámisz legendás kertjeinek kora újkori - természetesen rekonstruktiv - rajzai, ívezetek sorát mutatják, amelyek tetején kialakult teraszon volt maga a kert (83. kép). A konkrét megvalósításhoz a csá46
