Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
67. kép. A palota maradványainak falkutatási rajza: A kaszárnya belső keleti falnézete a kutatási eredményekkel és K- Ny metszete. A metszet érzékelteti a megtalált padlónívó kivetítését a dunai homlokzatra (Horváth István nyomán) 1 - a 15. századi ablakfülkékben megmaradt padlótégla-burkolat töredék, 2 - az in situ gótikus ablakzáradék, keretkő helye, 3 - kibontott, égett nyomos 15. századi födémgerenda-fészkek szintjének segítségével - a nívó átvetítésével - pontosan meghatározhatók a függőfolyosó szint- és rétegviszonyai (66-67. kép). A konzolok, mint láthattuk, négyrétegűek, ezekre pedig 18-20 centiméter vastag vörös márvány padlólemez feküdt fel. A faltól való kiugrás egyméternyi. A dunai fal 2 méter vastag, ebből a nagyterem határoló fala az udvari falvastagságnak megfelelően 95 centimétert vesz el, akkor itt még marad egyméternyi felület, amely a folyosóhoz tartozik. Tehát a falkiugrással és a falkoronán levő térrel együtt az „ambulacro” majdnem 2 méter széles volt! (68. kép). Ez valóban kellemes hely a sétálva tárgyalásokhoz, nem is beszélve a feltárulkozó kilátásról és a délutáni nap kellemes, melegítő sugarairól. Az előzőekben ismertetett maradványok nemcsak az egykori függőfolyosó padlónívóig való rekonstrukcióját engedik meg, hanem a födém egykori szerkezeti felépítésére is következtethetünk belőlük. Az égett nyomú gerendafészkekbe 35-40 centiméter keresztmetszeti élhosszú gerendák illeszthetők, amelyek elégségesek a kb. 8 méteres fesztáv áthidalására. Ezek az alulról bizonyára látszó tartógerendák fél ölnyi távolságra helyezkedtek el egymástól, tehát másodlagos sűrűgerendás szerkezetre volt szükség, amelyek már nem lehettek 15-20 centiméternél vastagabbak. Erre került a padozat aljzata - valószínűleg egy deszkapadozatra és agyagtapasztásra fektetett habarcsréteg -, amelyen az ablakfülkékben megtalált padlótégla járófelület elterült (69. kép). Meglehetősen pontos adatot nyerhetünk az udvari (keleti) palotahomlokzat ablakairól. SzerenLS£d leien állapt 68. kép. A nagyterem rekonstruktív keresztmetszete. Megkülönböztethetők a korabeli éptőgyakorlat és az analógiák tanulmányozásából készített hipotetikus hozzátétek. Az íves fadonga fedésű tér mellett húzódik a „sétálófolyosó”, amely kb. 2 méter széles volt, és ebből öblösödtek ki a zárt erkélyek 41
