Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
ve a teremben. A képek tehát az északi faltól a január jegyével, a bakkal indultak, és nem a kossal, a reneszánszban is általános évkezdetnek megfelelőén. A stúdió két keresztboltozatának nyolc cikkelyében a csillagos ég festése lehetett: kék alapon fehér és arany csillagokkal. Igen valószínűnek tartjuk, hogy az egyik keresztboltozat a nyugati, Vitéz János horoszkópját ábrázolta az esztergomi érsek kinevezésének napján: 1465. május 15-én. A stúdió ikonográfiái programja főbb vonásokban az itáliai humanista stúdiók gyakorlatát követte, amelyet Filarete (1400-1469), a neves firenzei építész, szobrász és elméleti író „ Trattato deli’ Architettura ” című művében fogalmazott meg. E könyvben az ideális város, a Sforzinda leírását adja Francesco Sforza milánói herceg számára. Ajánlja, hogy a fejedelmi palota nagytermében az erényeket és az erényeket követő híres embereket, antik isteneket és hősöket, valamint a Szibillákat ábrázolják. A boltozatoknak a mennyhez kell hasonlítania, ahol a bolygók és az állócsillagok, valamint az ég jelei láthatók. Ezt a leírást követte Vitéz János is az esztergomi palotájának kialakításakor. Vitéz érsek élénk, személyes, de leginkább levelezési kapcsolatban állt Padova, Firenze, Ferrara, Rimini humanista köreivel, ahonnan széles látókörű tudását szerezte és kialakíthatta magnificen- tiáját. Érdemes még megjegyezni, hogy az erények, a híres emberek, filozófusok, tudósok, művészek (költők) ábrázolása és a korabeli traktátusok ajánlásai hatására ezeknek az alakoknak a sajátságait Galeotto Marzio: Két könyv az emberről szóló munkájának előszavában, az 1470-1471-es években mind Vitéz érsek nagyszerűségével azonosította, amely a festészeti program Vitéz általi elkészíttetést még jobban alátámasztja.25 A csillagászati és az asztrológiai ismeretek fel- használása a dolgozószoba mennyezetének festészeti megformálásában a Rcgiomontanusszal való személyes kapcsolatnak köszönhető, gondolunk itt a Zodiákus-ívre, a bolygók ábrázolására, a feltételezetten Vitéz érseki székfoglalásának csillagállását ábrázoló mennyezetképre (39. kép). A Königs- bergből származó Johann Müller, választott humanista nevén Regiomontanus, a bécsi egyetemen Peuerbachnál képezte magát, majd Itáliában ténykedett, és innen jött Vitéz udvarába. Társával, magister Martinusszal, azaz a lengyelhoni Ilkuszi Bylica Mártonnal Esztergomban fejezte be 1467- ben nagy jelentőségű tudományos munkáját: a Tabula directionum-ot, amely a bolygók mozgásának legkorszerűbb leírása volt. E munkát az érseknek ajánlotta: „...Amikor eljöttem, és szolgálatodra készen álltam, először azt a parancsot adtad (mármint az érsek), hogy állítsam össze a direkciók valamilyen tábláit, hogy azok könnyen használhatók legyenek és hasznosak a bírák számára.”26 A studiolo újjáformált terében Vitéz méltóan fogadhatta humanista társait, köztük magát Mátyást is. A tér méretei - átlagosan 5,5x10,5 méter alapterület, 7,2 méter magasság - lehetségessé tették akár egy tizenöt fős asztal felállítását is, és a vendégek fogadását. A studiolo padlónívója a maihoz képest eredetileg 45 centiméterrel magasabban volt, ezt a fel39. kép. A Zodiákus képeinek sorrendjéből Várnai Dezső előbb rajzban, majd 1972-ben, eredetiben összeállította ezt a szintén holdsarló, vagy kifli oldalnézetű ívet, amelynek alsó ívvonala közel félkörív, a boltsüveg csatlakozásánál azonban a terem trapezoid formája miatt már kissé ellipszis. Az ívezet egyes, rövid darabjaiból kiszerkesztett vezérgörbe átmérője 5,80 méter a rajzon, azonban az eredeti helyén csak 5,40 méter szükséges, és ez a helyes méret 27
