Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
tárások során 1935-ben bontották el a román kori vörös márvány padozat bemutatása kedvéért. Nem készült mai értelemben elfogadható régészeti dokumentáció ennél a műveletnél sem, szerencsére Várnai Dezső egyik vázlata megőrizte a 15. századi téglapadlózat mibenlétét.27 Csupán egyetlen kis - már említett - tanúfal maradt meg a téglapadozatból. 1968-1969-ben pedig a román kori padlót emelték fel a restaurátorok, hogy a helyiség alatt ásatással kiemeljék a földet, és bemutassák a fellelt kerek építményt. A padló kőlapjai a régi hézagrajznak megfelelően visszakerültek az új vasbeton lemezfödém behúzása után. A könyvtárszoba, másként tanácsterem Az ötszögű lakótornyot egy középső válaszfal osztotta ketté, és a dolgozószoba mellett az ún. könyvtárszoba volt ezen a szinten (40. kép). Ez is igényesen kialakított helyiség volt, mert a bejárás bélletes kapun át történt. A 12. század végén e kapuzathoz kétfellépős, íves előlépcsőt illesztettek a dolgozószoba felől. Belül már nem volt ilyen látványos a lépcsőzet. Eredetileg ennek a padozatát is - miként a román kori palota valamennyi helyiségét - nagyméretű vörös mészkőlapok borították, majd a 15. században a studiolóhoz hasonlóan téglapadlóval látták el (4L kép). Ennek a teremnek a fele hiányzik, a 17. századi gyors helyreállítás nyomán vegyes kőfal határolja dél és délnyugat felől. Az ostromok utáni visszaépítés nem követte a toronytest eredeti ötszögű formáját, ez csak az alsó tömör részeken maradt fenn. 40. kép. A könyvtár a palota alaprajzán (sötétítve) Az ostromok utáni falban, a mai padozat felett mintegy 3 méternyire rejtélyes, téglaburkolatú falazott csatorna húzódik, enyhe lejtéssel. A fal belsejében elágazást láthatunk. Lehetett-e szerepe az újonnan alakított torony vízgyűjtő- és vízvezető rendszerében? Egyelőre erre sincs biztos támaszunk. A könyvtárszoba helyiség megmaradt felén a fal mentén kis padka látható, amely a fallal azonos szerkezeti szövetű. A fal, amely a lakótorony belső válaszfala, nem teljes magasságában áll, de az eredeti kváderköveken még a 15. századi kifestés nyomait rögzítették 1937-1938-ban. A töredékes foltok agrárjelenetet mutatnak. Elképzelhető, hogy az évszakok vagy hónapok, valamint a hozzájuk kötődő mezei munkák ábrasora díszítette ezt a termet.28 A terem lefedése kéttraktusos római keresztboltozatos lehetett, mivel így a záradék nem került magasabbra az oldalfal lünettáinak záradékánál. Ugyanis a helyiség fölött még egy járószint volt, vagyis ugyanaz, ahova a studiolo kis csigalépcsője fölvitt. A boltmezőket elválasztó hevederív féloszlopokról indult, ugyanígy a helyiség sarkaiban is, rokonságot mutatva a Beatrix-terem sarkaiban álló negyedoszlopok kialakításával, részleteivel. Az ismert méretekből a hiányzó szerkezeti megoldás jól kiszerkeszthető. Ebből a könyvtárszobának nevezett helyiségből félköríves ajtó nyílt egy, a falban kialakított kis folyosó végén levő latrinához. Az 1595-ös ostrom déli és délnyugati falrombolásai miatt a latrina erkélye és a kis folyosó vége leomlott, és a hadi építészeti helyreállítás során, a 17. század elején ezt egyszerűen elfalazták. 41. kép. A könyvtár (tanácsterem) 15. századi téglapadlója feltárása idején (fotó: Várnai Dezső, Magyar Építészeti Múzeum archívuma) 28
